Arcok a bronzkorból – az első magyarországi bronzkori arcrekonstrukció a Határtalan Régészet új számában

Az őskorkutatás egyik modern irányzata a sírokból feltárt emberi maradványok komplex biorégészeti vizsgálata, amelyet számos hazai és nemzetközi támogatással futó projekt keretein belül végeznek. A magyarországi bronzkori (Kr.e. 2600/2500–800) népességek anyagi kultúráját és biológiai maradványait együtt elemző projektekben fontos, hogy a tudományos feldolgozás során „arcot is adhassunk” a bronzkorban élt embereknek. A Határtalan Régészet 2020. évf. 3. számának hasábjain megjelent tanulmányban az első magyarországi bronzkori arcrekonstrukció elkészítésének részleteit, és hasonló korú eurázsiai temetkezések alapján készült művészi arcrekonstrukciókat mutatnak be a Magyar Természettudományi Múzeum, az ELTE Embertani Tanszék, az ELTE Régészettudományi Intézet és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkatársai (Kustár et al. 2020).

Határtalan Régészet 2020. V. évfolyam 3. szám

A mai Magyarország bronzkorából elsőként elkészült szobrászi arcrekonstrukció egy 25-35 éves férfit mutat be. A férfi (D240/C265. számú) sírját Kovács Tibor tárta fel Tiszafüred-Majoroshalmon. Az 1960-as és 1970-es években e lelőhelyen 1003 csontvázas és hamvasztásos sír látott napvilágot, amelyekbe a középső bronzkorban és a késő bronzkor első fázisában temetkeztek. A bemutatott sír a késő bronzkori halomsíros kultúra népességének kb. a Kr. e. 16–14. századra keltezhető emlékanyagához köthető (Kovács 1975). Az antropológiai feldolgozás során Hajdu Tamás azt állapította meg, hogy a férfi testmagassága 171 cm körüli lehetett. Az erőteljes vázcsontok robusztus testfelépítésre és intenzív fizikai aktivitásra utalnak. Csontjai nem árulkodnak betegség vagy sérülés okozta kóros elváltozásról, így egyelőre nem állapítható meg, mi okozta korai halálát (Hajdu 2012).

A tiszafüred-majoroshalom D240. (C265.) sír a feltáráskor (Magyar Nemzeti Múzeum)

A koponya alapján Kustár Ágnes készítette el az arcrekonstrukciót 1996-ban a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállítása számára. Az arc karakterét a koponya egyedi vonásai határozzák meg. A tiszafüredi férfi koponyája erőteljes, férfias. Az arckoponya elölnézetben szinte szögletes, oldalnézetben erősen tagolt. A nyakszirti felszín erős, vaskos nyakizomzatra utal. Az ívelten kiugró csontos szemöldökív és a mélyen behúzódó orrgyök következtében kiemelkedő szemöldök régió kissé archaikus jelleget kölcsönöz az arcnak. Az orrhát kiugró, az orrprofil majdnem egyenes. A hiányos, ám enyhén felfelé mutató orrtövis miatt az orrcsúcs kissé felfelé irányuló. Az alsó és felső fogsorív záródása hullámos lefutású, ezért a száj vonala a szájzugok irányában lejt. A fogak relatíve nagyok, a fogmeder közepesen előreálló, ezért az ajkak teltek. Az erőteljes, kihajló állkapocsszögletnek és a széles szögletes állcsúcsnak köszönhetően az áll erőteljes, izmos. A mellékletek alapján nem volt a hajviseletre utaló információ, ezért a férfi frizura nélküli dús hajat és rövid szakállt visel, megőrizvén az áll eredeti körvonalát (Kustár 1996).

Tiszafüred-Majoroshalom D240. (C265.) sírjában nyugvó férfi koponyája és arcrekonstrukciója (Kustár Ágnes munkája, Magyar Természettudományi Múzeum)

Eurázsia térségének bronzkorából további tudományos arcrekonstrukciók készültek az utóbbi években, a bemutatott szobrászi-anatómiai módszerrel, és néhány esetben a „helyszínelős filmekből” ismert legmodernebb törvényszéki orvosi eljárások, például háromdimenziós grafikai szoftverek és a külső jegyekre, például szem- és hajszínre vonatkozó genetikai adatok alkalmazásával (Hoole et al. 2017; Khokhlov 2016).

Arcok Eurázsia bronzkorából: a skóciai, Avának elnevezett nő 3D arcrekonstrukciója (harang alakú edények kultúrája, Achavanich lelőhely; Hew Morrison munkája; Hoole et al. 2017) és férfi művészi arcrekonstrukciója a Volga vidékről (Jamnaja-kultúra, Poludin 6. sír; Alekszij Nehvaloda munkája,  University of Coppenhagen nyomán)

Az arcrekonstrukciók segítségével bepillantást nyerhetünk az Uráltól a Kárpát-medencén át Skóciáig húzódó hatalmas területen élt bronzkori emberek változatosságába. További részletekről a Határtalan Régészetből (Kustár et al. 2020) tájékozódhat az érdeklődő olvasó.

Kustár Ágnes – Hajdu Tamás – Fülöp Kristóf – Kiss Viktória

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány megjelenését a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, az ELTE Embertani Tanszék, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja, és az FK128013. számú NKFI projekt támogatta.

 

Irodalom

Hajdu T.: A bronzkori Füzesabony- és halomsíros kultúra népességének biológiai rekonstrukciója. Anthropológiai Közlemények 53 (2012) 133-140.

Hoole, M., Sheridan, A., Boyle, A., Both, Th., Brace, S., Diekmann, Y., Olalde, I., Thomas, M. G., Barnes, I., Evans, J., Chenery, C., Sloane, H., Morrison, H., Fraser, S., Timpany, S., Hamilton, D.: ‘Ava’: a Beaker-associated woman from a cist at Achavanich, Highland, and the story of her (re-)discovery and subsequent study. Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland 147 (2017), 73–118.

Khokhlov, A. A.: Demographic and Cranial Characteristics of the Volga Ural Population int he Eneolithic and Bronze Age. In: Anthony, D. W., Brown, D. R., Khokhlov, A. A., Kuznetsov, P. F., Mochalov, O. D. (eds.): A Bronze Age Landscape in the Russian Steppes: The Samara Valley Project. Monumenta Archaeologica 37. Los Angeles 2016, 105-125.

Kiss V.: Megtestesült bronzkor. In: Ilon G. (szerk.): Régészeti nyomozások 2.0. Budapest 2019, 111–120.

Kovács T.: Tumulus culture cemeteries of Tiszafüred. Régészeti Füzetek II/17. Budapest 1975.

Kustár Á.: Arcrekonstrukciós katalógus. Budapest 1996. (http://www.nhmus.hu/hu/arcreko_katalog)

Kustár Á., Hajdu T., Fülöp K., Kiss V.: Arcok a bronzkorból. Határtalan Régészet 2020. évf. 3. szám, 30–33.

Szombathy V.: Régészeti barangolások Magyarországon. Budapest 1978.



Vissza