Különleges bronzkori lelőhelyek, új együttműködések: Tiszafüred 2. Véletlenek játéka, avagy miért fontos ismeretterjesztő cikket írni
A 2020. év vége két rendkívüli bronzkori lelőhely feltárásával örvendeztette meg a hazánk bronzkori történetét kutatókat. Ezek egyike Tiszafüred-Majoros-halom, amelynek középső bronzkori jelenségeit foglaltuk össze az előző bejegyzésünkben a Régészet Napja idei, különleges helyszínekről szóló rendezvénysorozatához csatlakozva. Az alábbiakban e lelőhely késő bronzkori emlékeit mutatjuk be, egy tanulságos történetet megosztva olvasóinkkal arról, hogyan járult hozzá ismeretterjesztő cikkünk egy új feltárás sikeres elkezdéséhez (ld. még P. Fischl Klára kolléganőnk írását arról, miért jó blogolni).
Tiszafüred – a késő bronzkori temető és az első arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból
Tiszafüred-Majoroshalom lelőhelyen Kovács Tibor a késő bronzkor első periódusára keltezhető temetőben 1965 és 1972 között a halomsíros kultúra 365 csontvázas és hamvasztásos rítusú sírját tárta fel. A középső bronzkori temetkezésekkel ellentétben e temető régészeti leletanyaga publikálásra került (Kovács 1975), de a sírok – egy jelenleg futó NKFIH pályázat (FK 128013, témavezető: Hajdu Tamás, résztvevők intézmények: ELTE Embertani Tanszéke, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum) keretében való – komplex feldolgozása rengeteg fontos információt rejt még magában. A késő bronzkori temetőrész egyik érdekessége, hogy a D240. (C265). csontvázas sírba helyezett 25–35 éves férfi koponyája olyan jó állapotban maradt meg, ami lehetővé tette arcrekonstrukció elkészítését. A Kustár Ágnes munkája megvalósult arcrekonstrukció a Magyarországon a bronzkor közel kétezer éves időszakából előkerült több ezer temetkezés közül elsőként mutatja meg egy, a korszakban élt ember arcát. A sír és a szobrászi arcrekonstrukció részletes leírásáról szóló tanulmányunk 2020. szeptember elején jelent meg a Határtalan Régészet című folyóirat embertani kutatásokat összefoglaló számában, s ezt követően honlapunkon is írtunk róla (Hajdu 2012; Kustár et al. 2020).
Tiszafüred-Majoroshalom D240. (C265). sír alapján készült arcrekonstrukció (Kustár et al. 2020 nyomán)
Új feltárások Tiszafüred-Majoroshalmon
Az előző bejegyzésben részletesen leírt, 140 éve kutatott bronzkori településtől, Tiszafüred-Ásotthalomtól 100 m-re elkezdett építkezés elkezdését követően 2020 szeptemberében a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum emberi maradványok előkerüléséről kapott hírt. A helyszínre siető régész, Mester Edit felhívta a figyelmet arra, hogy a napvilágot látott leletek a régóta ismert régészeti lelőhelyhez tartozhatnak, de az építkezésen résztvevők szkeptikusan fogadták a leletek korára és örökségvédelmi értékére vonatkozó meghatározását. A véletlenek szerencsés játékaként kolléganőnk a közeli benzinkúton megvásárolta a Határtalan Régészet éppen megjelent számát, és örömmel olvasta a majoroshalmi bronzkori emberi maradványokról szóló cikket, amely az építkezésen dolgozók és a tulajdonos számára is meggyőzőnek bizonyult a lelőhely fontosságát illetően. Így a tiszafüredi önkormányzat támogatásával elkezdődhetett a Tiszafüred-Majoroshalom III. néven elkülönített településrész feltárása.
Tanulmányunk a tiszafüredi arcrekonstrukcióról, és a Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhelyen 2020 őszén elsőként napvilágot látott temetkezés (fotó: Mester Edit)
Az előkerült gödrök a kerámia leletek alapján az ásotthalmi középső bronzkori tell-település külső, gazdasági övezetéhez tartoznak. Az egyik gödörben egy férfi temetkezése, majd ezt követően egy több mint 50 ember maradványait rejtő tárológödör is napvilágot látott. A feltáráson alkalmazott legmodernebb ásatási módszerek (pl. talajradar, fotogrammetria, 3D szkennelés), valamint az emberi és állati csontok, növénymaradványok, kagylók vizsgálata és a talajtani elemzések lehetővé teszik a település környezetének és az ott lakók életkörülményeinek rekonstruálását, és a nagyközönség számára való bemutatását. A középső és késő bronzkori leletek kutatócsoportunk részvételével megvalósuló komplex értékelése kimagasló jelentőségű a Közép-Európában élt őskori emberek életének megismerése szempontjából.
Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhely, 4. objektum (forrás: Kiss Pál Múzeum)
Hol lehetett a késő bronzkori település?
Az 1965 és 1972 között feltárt temető nagyszámú temetőben a Tiszafüred-Ásotthalomról ismert középső bronzkori település lakói közül több mint hatszáz egyén került eltemetésre. A temető különleges fontossága abban is áll, hogy további 365 sír a késő bronzkori elejére, vagyis az ásotthalmi település koránál későbbi időszakra keltezhető. A középső és késő bronzkori sírok együttes vizsgálata a két korszak népességének megismerésére nyújtanak egyedülálló lehetőséget. Valószínűsíthető, hogy a késő bronzkori halomsíros kultúra faluja is a közelben fekszik, ennek előkerülése a Tiszafüred határában tervezett újabb építkezések során várható, tovább bővítve a lelőhely tágabb környezetéről rendelkezésre álló információt.
Tiszafüred-Ásotthalom és -Majoroshalom lelőhelyek elhelyezkedése (forrás: Kiss Pál Múzeum)
Irodalom
Hajdu T.: A bronzkori Füzesabony- és halomsíros kultúra népességének biológiai rekonstrukciója. Anthropológiai Közlemények 53 (2012) 133-140.
Kovács T.: Tumulus culture cemeteries of Tiszafüred. Régészeti Füzetek II/17. Budapest 1975.
Kustár Á., Hajdu T., Fülöp K., Kiss V.: Arcok a bronzkorból. Határtalan Régészet 2020. évf. 3. szám, 30–33.
