Régi leletek, új eredmények: két elveszettnek hitt bronzkori tárgy-együttes újra közlése kutatócsoportunk támogatásával

Az Acta Archaeologica Hungarica, a magyarországi régészettudomány legrangosabb idegennyelvű folyóirata a közelmúltban megjelent számában látott napvilágot Jankovits Katalin tanulmánya, amely a Mosdós-Pusztasárkánytó és Ráksi lelőhelyekről a Piarista Gimnázium Gyűjteménybe került bronzkori leleteket tárgyalja. Az említett leleteket teljességükben soha nem publikálták, a II. világháborút követően pedig úgy tűnt, hogy elvesztek – a korszak alapvető fontosságú monográfiájában így szerepelnek („Anscheinend verschollen”; Mozsolics 1967). Csak a legutóbbi években derült ki, hogy a két leletegyüttes a Piarista Múzeum gyűjteményében ma is megtalálható. Új, angol nyelvű teljes közlésük színes fotókkal kiegészítve fontos adatokkal gazdagítja az európai bronzkor kutatását (Jankovits 2021; a tanulmány open access, ingyenesen letölthető). Maróti Boglárka és Káli György roncsolásmentes (XRF, PGAA és TOF) fémvizsgálati elemzései – amelyek a Lendület Mobilitás Kutatócsoporton belüli együttműködés keretében készültek el – jól összecsengenek a hasonló korú tárgyak elemösszetételi vizsgálataiból levont eddigi következtetésekkel, emellett a készítéstechnikát érintő megállapításokkal is szolgálnak (Maróti–Káli 2021).

 

Mosdós-Pusztasárkánytó

A Mosdósról előkerülthöz hasonló középső bronzkori kincsek és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája sírjaiban megtalálható hasonló ékszerek kapcsolata már régóta ismert. Bóna I. ismerte fel a kultúra önálló fémművességét kincsleletek és néhány bronzmellékletes sír összefüggései alapján. Az egyik jellegzetes leletegyüttes nyomán tolnanémedi kincseknek nevezte el e leletcsoportot, és a középső bronzkor 2. fázisának végére, a koszideri kincseket megelőző időszakra tette elrejtésüket (Bóna 1958, 224; Bóna 1992, 41-42). 

Jankovits Katalin tanulmányában említi, hogy míg más kincsekben sok esetben lemezből készültnek írják le a fecskefark és szív alakú csüngőket, addig a mosdósi kincsben ezek öntött változatai fordulnak elő. E megfigyelések azért is jelentősek, mivel eddig kevés esetben került sor olyan részletes elemzésre, mint például a zalaszabari kincs esetében, ahol roncsolásos archeometallográfiai (szövetszerkezeti) vizsgálatok bizonyítják a tárgyak öntését, illetve esetleges későbbi megmunkálását (utóbbi többnyire a kalapálással kialakított, megnyújtott és hajlított függesztő részeket érinti; ld. Kiss–Barkóczi–Vízer 2013). Fontos adalék a tárgyak súlyadatainak feltüntetése, mivel ezt az értékes információt az utóbbi évekig csak kevés esetben tartalmazták a bronzkori fémművességgel foglalkozó közlések (vö. Honti–Kiss 2000; 2013).

Mosdós-Pusztasárkánytó, kincslelet (Jankovits 2021, Fig. 2 nyomán)

A szakirodalom jelenleg 18 kincset köt a tolnanémedi horizonthoz (Kiss 2009; 2012), de a fémkeresős kutatások alapján énnél több, sajnos a kincsrablók kezébe került, s így a régészettudomány számára elveszett lelettel számolhatunk. Ilyen, a 2016-ban Sturovo/Párkány (Szlovákia) lelőhellyel az eBay-en feltűnt és eladott ékszerkincs, amelyre Tarbay Gábor hívta fel a figyelmünket, segítségét ezúton is köszönjük! A párkányi kincshez leginkább hasonló a Felsőörsön, madár alakú edényben elrejtett és szintén kúpos pitykékből álló kincslelet (MRT 2, 14. ábra; Kiss 2012, Fig. 23. 1).

Bronz kincslelet, Sturovo/Párkány (eBay, 2016 december)

A tolnanémedi kincs-együttesek konzekvens típus-összetétele (főként ékszerkészletek, és néhány eszköz és fegyver), vagyis az ún. szelektív deponálás egyértelműen alátámasztja, hogy e leletegyüttesek a kultúra egész területén egységes indokból kerültek földbe (Fontijn 2002; Kiss 2009).

 

Ráksi

A ráksi lelet előkerülésének körülményei nem egyértelműek. A hasonló típusokat tartalmazó tárgy-együttesek egy része kincsleletből ismert (pl. Dunaújváros-Kosziderpadlás III. kincs, Lovas (Horvátország), Szigliget), míg mások sírokból származnak. A ráksi leletet Jankovits Katalin sírleletként értelmezi, és a tárgyak párhuzamait tartalmazó, ismert sírok (Dolny Peter, Pitten, Győr-Ménfőcsanak) alapján elkészítette azok viseletének lehetséges rekonstrukcióját.

A ráksi, valószínűleg sírleletként előkerült leletegyüttes tárgyai (Jankovits 2021, Fig. 7 nyomán)

Lovasi kincs, Horvátország (http://amz.vodic.hr/museum/detail/2/1307/1/index.html)

Ahogy említettük, a tüskés korongcsüngők, és a kar- vagy lábtekercsek esetében gyakran nem ismertek az előkerülési körülmények, a tárgyak pontos sírbeli helyzete. Emiatt rendkívül fontos információforrást jelent a nemrégiben előkerült, hasonló korú sükösdi temetőrészlet, amelynek tudományos feldolgozásában kutatócsoportunk is közreműködik. A bajai Türr István Múzeum ásatásai során a tavalyi év végén napvilágot látott rangos női sírban és néhány további temetkezésben a szerencsés körülményeknek és a gondos feltárásnak köszönhetően rendkívül részletesen tanulmányozható a korszak viselete, többek között a mellkason megtalálható korongcsüngők és a lábszáron viselt spiráltekercsek.

Sírok a halomsíros kultúra Sükösdön feltárt temetőrészletéből

A ráksi spiráltekercsek átmérője 6 cm és 6,2 cm, míg a sükösdi lábtekercsek átmérője 9,9-10,5 cm. Eszerint az ismeretlen lelőkörülményekből előkerült ráksi darabok kartekercsek lehettek, míg például a Hegyhátszentmártonról publikált (Nagy 2007), nagyon töredékes állapotban, szórványként előkerült tekercsek 7-10 cm-es átmérőjükkel inkább lábtekercsként értelmezhetők. A ráksi kartekercs díszítetlen, de a hegyhátszentmártoni és sükösdi lábtekercseken, továbbá néhány más spiráltekercsen (Dunaújváros-Kosziderpadlás III., Érd-Simony, Pusztaszentkirály-Áporka, Rácegres, Szeghalom-Károlyderék, Szentendre, Szigliget, Zalaszentiván-Kisfaludihegy) hullámvonal alakú poncolt díszítés látható (Bóna 1958, Abb. 5; Nagy 2007, 283).

Spiráltekecs-típusok a koszideri kincsekből (Bóna 1958, Abb. 5), és a sükösdi 1. sírból

 

A fentiekből is kiderül, hogy a régi leletegyüttesek újra elemzése, és új leletekkel való összevetése számos értékes adattal szolgál a bronzkori közösségek életéről, ruha- és ékszer viseletéről, a tárgyak készítési technikájáról.

Kiss Viktória

Irodalom

Bóna, I.: Chronologie der Hortfund vom Koszider-Typus. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 9 (1958) 21–243.

Fontijn , D.: Sacrificial Landscapes: Cultural Biographies of Persons, Objects and ‘Natural’ Places in the Bronze Age of the Southern Netherlands, c. 2300–600 BC. Leiden 2002.

Honti, Sz.–Kiss, V.: Neuere Angaben zur Bewertung der Hortfunde vom Typ Tolnanemedi. Acta Archaeologica Scientiarum Hungaricae 51 (2000) 71–96.

Honti, Sz.–Kiss, V.: Bronze Hoard from Zalaszabar. New Data on the Study of the Tolnanémedi Horizon – Part 2. In: Anders, A.–Kulcsár, G., with Kalla, G.–Kiss, V.–V. Szabó, G. (eds): Moments in Time: Papers Presented to Pál Raczky on His 60th Birthday. Prehistoric Studies I. Ősrégészeti Társaság / Prehistoric Society, Eötvös Loránd University, L’Harmattan, Budapest 2013, 521–538.

Jankovits, K.: A bronze hoard from Pusztasárkánytó (Mosdós-Sárkánytó puszta) and a grave assemblage from Ráksi (County Somogy) in the Piarist Museum in Budapest. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 72 (2021) 1–20.

Kiss, V.: The Life Cycle of Middle. Bronze Age Bronze Artefacts from the Western. Part of the Carpathian Basin. In: Kienlin, T. L., Roberts, B. (Eds.): Metals and Societies. Studies in honour of Barbara S. Ottaway. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie 169. Bonn 2009, 328–335.

Kiss, V.: Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. Varia Arch, Hungarica 27. Budapest 2012.

Kiss V., Barkóczy P., Vízer Zs.: A zalaszabari bronzkincs archeometallurgiai vizsgálatának előzetes eredményei. Gesta 12 (2013) 72-82.

Maróti, B.–Káli, Gy.: Non-destructive characterization of bronze objects from Ráksi and the Pusztasárkánytó depot find. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 72 (2021) 21–25.

Mozsolics, A.: Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Budapest 1967.

Éri I.–Kelemen M.–Németh P.–Torma I.: Magyarország régészeti topográfiája 2. Veszprém megye régészeti topográfiája. Veszprémi járás. Budapest 1969.

Nagy M: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából (Bronzezeitliche Armspirale in der Gemarkung von Hegyhátszentmárton). Savaria 30 (2007) 279– 299.



Vissza