Különleges bronzkori lelőhelyek, új együttműködések: Tiszafüred 1.
A Régészet Napja 2021. évi rendezvénysorozata tematikája a különleges örökségvédelmi helyszíneket állítja a figyelem középpontjába.
Ezek közé sorolható a 2020. év őszén, Tiszafüred-Majoros-halom lelőhelyen új beruházás elkezdését követően előkerült, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum igazgatója, Mester Edit vezetésével megmentett páratlan, kb. 50 bronzkori ember testét rejtő középső bronzkori (Kr. e. 18-16 századi) tömegsír, amelyről október-november folyamán számos hírportál tudósított. Az itt napvilágot látott régészeti leletek és emberi maradványok feltárásában és tudományos feldolgozásában a feltáró intézmény mellett a debreceni Déri Múzeum, az ELTE Embertani tanszék és a BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoportja munkatársai is részt vesznek. Az immár több mint 140 éve kutatott lelőhely a különlegessége mellett jól jellemzi a középső bronzkori települések színes és sajátos világát.
Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhely, 4. objektum (forrás: Kiss Pál Múzeum)
Tiszafüred-Majoroshalom: a temető
Tiszafüred-Majoroshalom neve talán nem ismerős a régészet iránt érdeklődők számára, pedig a Magyar Nemzeti Múzeum bronzkori termében a padlóba süllyesztett, üveggel fedett bronzkori sírokon minden bizonnyal sokan átsétáltak már.
Tiszafüred-Majoroshalmon feltárt csontvázas temetkezés a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán
Ezek a sírok abban a több mint 1000 síros temetőben kerültek elő, amelyet Kovács Tibor (a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója) tárt fel 1965 és 1972 között Tiszafüred-Majoroshalmon. A lelőhely egyik különlegességét az adja, hogy a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (Kr. e. 18-16. századi) és a késő bronzkor első fázisára (a Kr. e. 15-14. századra) tehető halomsíros kultúra nagyszámú temetkezése révén egyike a Magyarország területéről ismert legnagyobb bronzkori temetkezési helyeknek (Kovács 1975, 1979, 1992a).
A temető korábbi fázisába sorolható a középső bronzkori (Kr. e. 18-16 századi) füzesabonyi kultúra 622 sírja (Kovács 1973, 1975, 1979). A feltárt temetkezésekben a nőket általában bal oldalukra fektetve, fejjel észak felé fektetve találták meg, míg a férfiakat jobb oldalukra fektetve, fejjel dél felé irányítva. A sírokban gyakran kerültek elő kerámia edények, tálak és korsók a lábnál, vagy a fej mellett, melyekben minden bizonnyal az elhunytak másvilági útjára adott ételmellékleteket helyezték el. A magasabb társadalmi helyzetű elhunytak esetében a viselettel összefüggő ékszerek, ruhadíszek, a felsőruhát, vagy esetleg a halotti leplet rögzítő tűk, eszközök és fegyverek is megtalálhatók: a sírok kb. 10-20%-ában bronzból, míg a legrangosabb réteg (Tiszafüreden 2%: 14 sír) esetében aranyból (Kovács 1979, 1992a, 1999). Más lelőhelyeken (pl. Polgár-Kenderföldön és -Homok-dűlőn) végzett megfigyelések arra utalnak, hogy a közösség kiemelkedő helyzetű tagjait rönkkoporsóban helyezték örök nyugalomra (Dani et al. 2004). A temető leleteit és az emberi maradványokat az ELTE Embertani Tanszéke, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum jelenleg futó közös kutatási programja vizsgálja, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal pályázati támogatásának segítségével.
A középső bronzkorban élt, magas társadalmi helyzetű nő sírja Tiszafüred-Majoroshalomról (D305. sír; Kovács 1992a, Abb. 62)
A bevezetőben említett, különleges középső bronzkori tömegsír jelentősége abban is áll, hogy lehetőséget nyújt a gödörbe temetett 50 egyén és a korábban feltárt temető hasonló korú sírjaiba temetett elhunytak egészségi állapotának, életmódjának összehasonlításra.
Tiszafüred-Ásotthalom: középső bronzkori tell-település
A füzesabonyi kultúrához sorolható sírokba a közelben fekvő, Tiszafüred-Ásotthalom néven ismert, hosszú ideig használt települési halom (szakszóval: tell-település) lakói temetkeztek a Kr. e. 18-16. században. A lelőhely különlegességéhez hozzájárul, hogy már igen korán, 1879-től 1909-ig végeztek itt régészeti feltárásokat. Az előkerült leletek között is vannak különlegességek, például egy ritkaságszámba menő kő öntőforma lelet, amely 12 tárgy öntésére szolgáló hét öntőformából áll (Bóna 1960; Kovács 1975; Fischl et al. 2013). A település szerkezete a füzesabonyi kultúra és az Alföld egykorú népességei által lakott falusias telepekhez hasonló lehetett.
Középső bronzkori tell-település sűrűn lakott központi részének rekonstrukciója, Füzesabony-Öregdomb (Szathmári 1992, Abb. 92)
Az ásotthalmi település közepén elhelyezkedő, többszáz éven át használt, 75 m átmérőjű lakódombon az összeomlott házak mindig egymásra épített romjaiból közel ötméteres rétegsor jött létre. Sajnos, a központi halmot a Tisza II. vízlépcső építéséhez kapcsolódó árvízvédelmi munkálatok során majdnem teljesen elhordták. A leletmentést végző Csalog Zsolt így írta le a lelőhely pusztulását: „1964 tavaszán, az árvíz idején hirtelen gátra volt szükség, hogy a füred-debreceni műút mentén elállja a Kunmadaras felé törő víz útját. Gondolkodási idő sem nagyon volt, így történt, hogy a nehéz talaj gépek a törvény védte lelőhelyhez álltak és elkezdték hordani földjét a gátba, a pótolhatatlan értékű régészeti leletekkel együtt. Nem szándékos törvénysértés volt ez, hanem a szükség parancsa. A telefonhívásra ott termett régész szomorúan végignézte, hogyan emelik ki az éjszaka, reflektorfénynél dolgozó gépek a háromezer éves lakóházak maradványait, másnap azonban mérlegre téve szükséget és lehetőséget megállapodás született: a halomból megmarad, s a múzeumé lesz egy két méter széles tanúfal” (Csányi 2004).
A dombból megmaradt 80 m hosszú, 4-5 m széles maradványból egy 8×3 m-es részen lehetett négy bolygatatlan bronzkori települési réteget megfigyelni a Magyar Nemzeti Múzeum által, Kovács Tibor vezetésével végzett hitelesítés során. A három méteres rétegsorban az I-III. réteg a füzesabonyi kultúra, a IV. réteg a hatvani kultúra emlékeit rejtette. A legfelső, a koszideri időszakra tehető 1-1,5 vastagságúra becsült települési szint már elpusztult (Kovács 1964, 1992b; Horváth 1999).
Az alföldi tell-települések szerkezete: 1. központi rész; 2. árok; 3. külső intenzíven lakott települési rész; 4. külső, gödrös települési rész (P. Fischl et al. 2016, 11. kép)
Tiszafüred-Majoroshalom III.: a középső bronzkori település külső, gazdasági övezete
Az ásotthalmi tell-településtől kb. 100 méterre végzett leletmentés során, 2020. őszén feltárt, nagyszámú emberi maradványt tartalmazó tömegsír a lelőhely legutóbb előkerült különlegessége. Ez a tároló- illetve szemetesgödrökkel, kemencékkel jellemezhető lelőhelyrész (Tiszafüred-Majoroshalom III.) a központi lakódomb körül elhelyezkedő külső lakó és gazdasági övezeteként értelmezhető (a fenti ábrán 4. számmal). Az itt napvilágot látott kerámia leletek a Régészeti Intézetben kerültek restaurálásra, az állatcsont anyag feldolgozása is intézetünkben történik.
Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhely kerámia anyagának restaurálása a Régészeti Intézetben, és a kiegészített edények a Kiss Pál Múzeum kiállításán (fotó: Mester Edit)
A számos érdekes lelet között gazdagon díszített edénytöredékek, hordozható tűzhelyek, kis kocsimodellekhez tartozó kerekek, valamint egy, agyagból megmintázott, apró emberi láb is megtalálható volt. Utóbbi töredék egy emberi lábakra állított edény, esetleg madár alakú edény része lehetett. Hasonló edényt ismerünk Kunpeszérből és Ároktő-Dongóhalomról; a kunpeszéri darab lábrészén a bekarcolt minta bőrszíjakból kialakított lábbeli (saru) ábrázolását őrizte meg (Tárnoki 2017; P. Fischl 2014).
Emberi lábat formázó kerámia töredék (fotó: Kiss Viktória), és emberi lábakon álló kerámia tál Kunpeszérről (Tárnoki 2017 nyomán)
A feltárt leletek feldolgozásában a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum felkérésére az ELTE Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Gémes Anett, Kiss Krisztián, Szeniczey Tamás), a debreceni Déri Múzeum (Dani János, Szeverényi Vajk) és kutatócsoportunk munkatársai (Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella) is részt vesznek. Az állatcsontok elemzését a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete archeozoológusa, Gál Erika, a talaj mikro-morfológiai vizsgálatát a Magyar Nemzeti Múzeum szakembere, Kovács Gabriella végzi. A malakológiai elemzés Fehér Zoltán (WWF), a halak meghatározása Nagy Imre munkája. A radiokarbon és (szén, nitrogén, stroncium) izotópos minták analizálása a debreceni ATOMKI Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában történik. A Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhelyen feltárt tömegsír több intézmény együttműködésével végzett feldolgozásáról további részletek találhatók a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum honlapján és youtube csatornáján itt, itt és itt.
Kiss Viktória
Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhely, 4. objektum feltárása (forrás: Kiss Pál Múzeum)
Irodalom
Bóna, I.: Bronzezeitliche Schmuckgiesserei in Tiszafüred-Ásotthalom. Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Historica 2 (1960) 261–270.
Csányi M.: Ősök és ásatók. A régészeti gyűjtemény. In: Gulyás K.–Horváth L.–Kaposvári Gy.–Pató M. (szerk.): Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum. Szolnok 2004, 39–54.
Dani J.–V. Szabó G.: Temetkezési szokások a Polgár határában feltárt középső bronzkori temetőkben – Bestattungsgebräuche in der Friedhöfen aus der mittleren Bronzezeit. In: Ilon G. (szerk.): Momosz III. Őskoros Kutatók III. Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Szombathely–Bozsok 2004, 91–119.
P. Fischl K.: Két lábon járó bronzkoriak. Bronz-kór blog. Miskolc 2014. http://bronzkor.hu/ket-labon-jaro-bronzkoriak/
P. Fischl K.–Kiss V.–Kulcsár G.: „Ahány ház, annyi szokás”? Specializált háztartások a Kárpát-medencei kora és középső bronzkorban – So many households, so many customs”? Specialised households in the Carpathian basin during the Early and the Middle Bronze Age. Momosz VII. Őskoros Kutatók VII. Összejövetele. Ősrégészeti Levelek 13 (2013) 255–269.
P. Fischl K.–Kienlin, T. L.–Pusztai T.: Dél–borsodi bronzkori településkutatások – Bronze Age settlement research in the southern Borsod region. Magyar Régészet 2016 nyár/Hungarian Archeology 2016 Summer.
Horváth T.: Tiszafüred-Ásotthalom (őskori tell-település) története ásatásai tükrében. Ősrégészeti Levelek 1 (1999) 56–62.
Kovács T.: Tiszafüred-Ásotthalom. Régészeti füzetek 18. Az 1964 év régészeti kutatásai. Budapest 1965, 22.
Kovács T.: Korai markolatlapos bronz tőrök a Kárpát medencében – Frühe Bronzedolche mit Griffplatte im Karpetenbecken. Archaeologiai Értesítő 100 (1973) 157 – 166.
Kovács, T.: Tumulus culture cemeteries of Tiszafüred. Régészeti Füzetek II/17. Budapest 1975.
Kovács T.: Középső bronzkori aranyleletek Északkelet-Magyarországról – Mittelbronzezeitliche Goldfunde aus Nordost-Ungarn. Folia Archaeologica 30 (1979) 55–77.
Kovács, T.: Bestattungssitten der Füzesabony-Kultur und das Gräberfeld von Tiszafüred-Majoroshalom. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 96–98.
Kovács, T.: Tiszafüred-Ásotthalom. In: In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 131–133.
Kovács T.: Bronzkori ékszerek, fegverek, aranykincsek. In. Kovács T.–Raczky P. (szerk.): A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei. Budapest 1999, 37–61.
Tárnoki J.: Régészeti GYIK #20. Mit viseltek egykor az emberek? Szolnok 2017. https://szolnokiregeszet.blog.hu/2017/04/20/regeszeti_gyik_207
Szathmári, I.: Füzesabony-Öregdomb. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen in Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 134–140.
