Régészeti barangolás az Arany-patak mentén – A bronzkori temető kincsei Nagycenkről 5.
Az előző bejegyzéseinkben bemutatott nagycenki temetőhöz hasonló temetkezések viszonylag nagy számban ismertek Ausztria, Nyugat-Magyarország és Szlovákia területéről. Együttesen a Gáta-Wieselburg kultúra több mint 1500 feltárt sírjával számolhatunk.
Hol laktak a nagycenki temetőbe eltemetettek?
Arra a kérdésre azonban, hogy hol éltek e 4000-3500 évvel ezelőtti sírokba eltemetett emberek, jóval szegényesebb a forrásanyagunk. Ausztria területéről a Gáta–Wieselburg-kultúra néhány telepnyoma, többek között egy alapárkos házé ismert (Krenn-Leeb 2011). A mai Pozsony közigazgatási határából, a kultúra pár tároló, illetve szemetesgödrének leletanyagát tették eddig közzé (Bartík et al. 2016).
Ezért jelentős a sírok gazdagságához képest szegényesnek tűnő bronzkori településrészlet előkerülése Gömöri János ásatásán a nagycenk-lapos-réti temetőtől mintegy 200 m-re északnyugatra. A szórt szerkezetű falu szemetesgödreiből előkerült kerámiaedények formája és készítéstechnikája a temetkezésekbe helyezett edényekkel számos rokon vonást mutat. Feltételezett egykorúságukat, újabban egy, a telepről származó radiokarbon adat is megerősíti a Kr.e. 1900–1750 közötti időszakban. A településről nagyobb számban kerültek elő durvább anyagú, főzésre, tárolásra szolgáló fazekak, amfórák, valamint kőeszköz készítés nyomai.
Nagyméretű fazék a nagycenki település 107. gödréből (fotó: Hámori Péter)
A feltárt cölöphelyek felmenő, paticsfalú épületekre utaltak, rekonstrukciójuk és méretük megállapítása viszont a keskeny ásatási szelvény miatt nehezségekbe ütközik. A telep kiterjedésének felmérésére is további roncsolásmentes régészeti módszereket kellett segítségül hívnunk.
Példák cölöpszerkezetes, paticsfalú bronzkori házakra Túrkevéről és Franzhausenből (Kiss 2012 59. kép nyomán)
Lelőhelyfelderítési módszereink
Kutatócsoportunk közép-magyarországi, Kakucs környéki régiójában már korábban megkezdődtek és intenzívebbé váltak a topográfiai kutatások (Kulcsár et al. 2014). A nagycenki mikrorégiónkban első lépésként nagy területen végzett terepbejárással szándékoztunk a különböző korszakok lelőhelyeit lehatárolni. Ehhez a regionális kutatásokra újabban kidolgozott szisztematikus terepbejárási módszert vettük alapul (Mesterházy 2013). Az EOV koordinátákhoz igazodva 25 m-es közökkel, észak-déli sávokban gyűjtöttük a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a felszínen talált régészeti korú leleteket, elsősorban kerámiatöredékeket. Helyüket kézi GPS-szel rögzítettük, és 50 méterenként csomagoltuk el. A gyűjtött leletanyag adatait térinformatikai programban 50×50 m-es négyzetekben értékeltük ki (Füzesi et al. 2015).
Válogatás a terepbejárási életképekből (fotó: Kulcsár Gabriella)
A 2004-2005-ös ásatások alapján egyértelmű volt, hogy a bronzkori temető területe a feltárt felülettől keletre is kiterjed. Ezt a területet a terepbejáráson kívül geofizikai módszerekkel vizsgáltuk. Közel 6000 m²-en végzett Serlegi Gábor és Vágvölgyi Bence SENSYS MXPDA magnetométerrel felmérést. A módszer tudományos alapja az a megfigyelés, hogy a földben lévő régészeti jelenségek a betöltésükben előforduló, főleg remanens (visszamaradó) mágnesezettséget mutató anyagok miatt saját mágneses térrel rendelkeznek. Ez a mágneses érték a magnetométer segítségével mérhető és elkülöníthető a környezet mágneses értékétől. Habár a módszer jól használható a régészeti eredetű anomáliák rögzítésére, az azonosított lelőhely korának megállapítására önmagában nem alkalmas (Serlegi et al. 2013).
A nagycenki bronzkori temető és telep feltételezett kiterjedése
A temető mellett végzett magnetométeres felmérésen nagyobb számban voltak azonosíthatók régészeti korú anomáliák. Kérdés, hogy e bolygatások gödrök, vagy sírok lehetnek-e, elkülöníthetőek-e egyáltalán a temetkezések (Duffy et al. 2014). A 2004-2005 évi ásatási összesítő térképpel való összevetéssel az Árpád-kori árok délnyugat-északkelet irányú vonala a felmérésen is megfigyelhető volt. Az árok körül nagyobb számban azonosított anomáliák illeszkednek legnagyobb valószínűséggel a temető szerkezetébe, a temető kiterjedését ezen az 1600 m²-es területen feltételezhetjük. Az anomáliák jellege és kora azonban csak ásatással állapítható meg.
A feltárt jelenségek Gömöri János összesítő térképe alapján és a magnetométeres felmérés értelmezése
Az Arany-patak északi partján található bronzkori temető és a telep szűkebb környezetében a fent említett terepbejárási módszerrel mintegy 35 ha területen gyűjtöttük a Gáta–Wieselburg-kultúra felszíni leleteit. Ez nem túl intenzív, de nagy kiterjedésű települési aktivitásra utal a temető használatának idején.
A tágabb kutatási terület
Ezen kívül terepbejárásaink során az Arany-patak déli oldalán egy, már ásatásokból ismert középső bronzkor végi település kiterjedését tudtuk körvonalazni. Az Arany-patak Nagycenk és Kiscenk között torkollik az Ikva folyóba. Mivel ezt a szakaszt már a 19. század első felében szabályozták, így az I. katonai felmérés térképén (1782-1785) látható még szabályozás előtti állapotában az Arany-patak és az Ikva találkozása.
A bronzkori terepbejárási leletek eloszlása az Arany-patak torkolatának környezetében az I. katonai felmérés térképén
A torkolattól északra és délre, az Ikva mindkét partján azonosítottuk korábban ismeretlen bronzkori megtelepedések nyomait. További célunk, hogy az Ikva völgyén át a a Fertő-medence széléig kíséreljünk meg egyfajta “keresztmetszetet” nyerni a vidék régészeti topográfiájáról. A Fertő-medence peremén kiemelkedő egyik dombon, Fertőboz határában egy középső bronzkori magaslati település helyezkedik el. Ezt a kiemelkedést – a nagycenki temetővel és településsel közel egy időben – délről erődítéssel vették körül Nováki Gyula ásatásainak tanúsága szerint, ami arra utal, hogy ez lehetett a térség központi települése. A fertőbozi magaslati telep jelenti kutatásaink északi határát. A bemutatott vizsgálatokkal célunk, hogy idővel a bronzkori települési és társadalmi hierarchiába is betekintést nyerhessünk a területen.
A fertőbozi erődített telep drónfelvételen délnyugat felől (fotó: Vágvölgyi Bence)
Irodalom
Bartík, J. – Bazovský, I. – Jelínek, P. – Šefčáková, A.: Osídlenie Bratislavy-Rusoviec v staršej dobe bronzovej. Besiedlung von Bratislava-Rusovce während der älteren Bronzezeit. Besiedlung von Bratislava-Rusovce während der älteren Bronzezeit. Zborník Slovenského Národného Múzea – Archeológia Supplementum 11. Zborník na Pamiatku Magdy Pichlerovej Štúdie, 2016, 45–74 .
Duffy, P. R. – Parditka, Gy. – Giblin, J.I. – Paja, L. – Salisbury, R.B. Temetkezési szokások kutatása a Körös-völgyben. Magyar Régészet online magazin 2014 ősz
Füzesi, A. – Bartus, D. – Fülöp, K. – Juhász, L. – Rupnik, L. – Siklósi, Zs. – V. Szabó, G. – Szilágyi, M. – Váczi, G.: Preliminary report on the field surveys and excavations in the vicinity of Berettyóújfalu. DissArch Ser. 3. No. 3. (2015) 223–239. (http://dissarch.elte.hu/index.php/dissarch/article/view/273)
Gömöri, J. – Melis, E. – Kiss, V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg culture at Nagycenk. ActaArchHung 69 (2018) 5–82.
Kiss V.: Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. VAH 27. Budapest 2012.
Krenn-Leeb, A. Zwischen Buckliger Welt und Kleinen Karpaten – Die Lebenswelt der Wieselburg-Kultur. Archäologie Österreichs 22 (2011) 11–26.
Kulcsár G.– Jaeger,M. – Kiss V. – Márkus G. – Müller, J. – Pető Á. – Serlegi G. – Szeverényi V. – Taylor, N.: Egy új kutatási program kezdetei – Kakucs Archaeological Expedition – KEX 1. Magyar Régészet (online magazin) 2014 (tél) 1-7. (http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2015/01/Kulcsar_H14T.pdf)
Mesterházy G.: Regionális léptékű terepbejárás módszertani lehetőségeinek vizsgálata Magyarországon. Archaeologiai Értesítő 138 (2013) 265–279.
Serlegi, G. – Rassmann, K. – Osztás, A. – Mischka, C. – Furholt, M. – Ohlrau, R. – Winkelmann, K. – Bánffy, E. : Neolitikus lelőhelyek nagyfelületű magnetométeres felmérése a kalocsai és a tolnai Sárközben. Magyar Régészet online magazin, 2013 tavasz (http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2013/05/Serlegi_13T1.pdf)
