Hogyan keltezhetők a bronzkor változásai? – 3. rész
Vaskori hamvasztás rekonstrukciós rajza (forrás: http://www.ancient-origins.net, Niels Bach)
A korhasztásos sírok abszolút keltezése mellett a bronzkorban elterjedt halotthamvasztás szokása miatt fontos az elhamvasztott csontmaradványok kormeghatározása is.
Égett csontok keltezése
Az égett csontok radiokarbon vizsgálata sokáig eredménytelen volt, mivel a magas hőmérséklet hatására a csont – általában korhatározásra használt – szerves (kollagén) állománya megsemmisül. Csak nemrégiben sikerült továbbfejleszteni azt az eljárást, amellyel a csont szervetlen széntartalmának (a bioapatitnak is nevezett kalcium-foszfátba ágyazott karbonátnak – Márk 2006) a keltezése sikeresen elvégezhető. A módszer lényege annak felismerése, hogy a 600ºC fölött elhamvasztott csontban ez a szervetlen összetevő átkristályosodik, s bár az égés miatt kis mennyiségben marad fenn, de stabilabbá válik, és már 2 grammnyi mennyiség esetén is alkalmas AMS radiokarbon vizsgálatra.
J. N. Lanting és munkatársai 2001-ben publikálták a groningeni laborban készült nagyobb mintasorozatot, amelynek során régészeti korú hamvasztott csontmaradványok radiokarbon keltezését végezték el más anyagú, pl. faszén minták alapján már ismert abszolút dátumokkal összehasonlítva (Lanting et al. 2001, Table 1–3). A hamvak vizsgálatának eredményei legtöbbször jól megfeleltek a várt kornak. Mivel azonban az említett eljárás alkalmazása jóval fiatalabb a kollagén alapú radiokarbon mérés több mint fél évszázada használt módszerénél, ezért a kutatók jelenleg is szembekerülnek egyelőre csak részben megoldott módszertani kérdésekkel (Zazzo–Saliège 2011).
Módszertani fejtörők
A probléma érzékeltetéséhez jó esettanulmány a dániai bronzkor egyik jellegzetes temetkezése, melyről nemsoká egy önálló bejegyzésben részletesebben is írunk majd. Az ún. egtvedi lány sírját a tölgyfakoporsó évgyűrűiből számolt ún. dendrokronológiai adat alapján Kr. e. 1370-re keltezték. A tölgyfa kivágási évét radiokarbon dátummá alakítva a temetkezés Kr. e. 1390–1270 (3054±16 bp) közé keltezhető. A fiatal nő sírjában talált 5-6 éves, elhamvasztott gyermek maradványainak bioapatit tartalmából készült 14C dátum viszont Kr. e. 1440-1320 (3127±20 bp) közé keltezte a hamvakat, melyek így (a kalibrálatlan adatot tekintve) 73±26 évvel korábbinak tűntek a koporsó által keltezett temetkezés koránál.
Az eltérést magyarázva a dán kutatócsoport felvetette, hogy esetleg egy korábbi hamvasztásos sír maradványait helyezték a fiatal nő mellé, ám a magyarázatot azonnal el is vetették arra hivatkozva, hogy a hamvak között máglyamaradványokat is találtak. Ez szerintük arra utalt, hogy egykorú esemény maradványai kerültek a koporsóba, nem pedig egy régebbi hamvasztás gondosan kiválogatott és megőrzött emlékei (Olsen et al. 2013). Bár a megfigyelések szerint a különböző színű (sötétszürke, kevésbé jól átégett, vagy fehér színű, jól átégett) csontok adhatnak eltérő radiokarbon kort (részletesen ír erről Olsen et al. 2008), a tárgyalt esetben jól égetett, fehér csontokról volt szó. A táplálkozás okozta esetleges eltéréseket is megvizsgálták, de ez sem adott magyarázatot az adatok különbségére.
Mi okozza mégis az eltérő dátumokat?
Laboratóriumi kísérletek bizonyították, hogy az égett csont esetében mért szén nemcsak a légkörből, illetve a csont szerves állományából, hanem a máglyán elégetett fából felszabadult széndioxidból is származhat (Zazzo et al. 2009). Ugyanezt még egyértelműbben bizonyította C. Snoeck és R. J. Schulting (2013) szabadtéri, a valóságoshoz jobban hasonlító kísérlete. Ennek során mai állatok vázrészeit (báránycombok, sertés bordák és láb, marha lábszár, egész csirke, és halgerincek) hamvasztották el máglyán, mégpedig dendrokronológiailag tesztelt, ismert korú fa vagy szén felhasználásával. A kísérlet során 600 és 900 ºC között változott a máglya hőmérséklete. A 26.000 éves szén felhasználásával elhamvasztott modern, 21. századi bárány radiokarbon kora meglepő módon bronzkori (Kr. e. 2115±86) dátummal szolgált – vagyis a mérések a modern báránycombot négyezer évesnek mutatták.
Csirke kísérleti régészeti hamvasztása szabadtéri máglyán (Snoeck–Schulting 2013)
A fent említett régészeti eredmények során azonban ekkora eltérést nem tapasztaltak, esetenként 100-200 éves különbségek adódtak. Azokban az esetekben, amikor a hamvakra kaptak korábbi dátumot, ahogyan az egtvedi sírnál is, a magyarázat abban kereshető, hogy a máglya anyagához idősebb, száraz fákat használtak fel, amelyek egyéni kora az égetés során kismértékben befolyásolta az emberi maradványok radiokarbon korát (Olsen et al. 2013).
Mi a helyzet a magyarországi bronzkorral?
Magyarországi bronzkori hamvasztott csontokból eddig csak nagyon kevés esetben készült AMS 14C mérés, jellemzően külföldi radiokarbon laboratóriumban. A nagyszámú hamvasztott csontmaradvány, s ezzel együtt a bronzkor Kr. e. 2500–1500 évvel ezelőtti évszázadainak részletesebb keltezése érdekében projektünkben elkezdtük hamvasztásos temetkezések egyedülálló módon, hazai laborban történő 14C-es vizsgálatát. Az MTA ATOMKI debreceni HEKAL radiokarbon laboratóriuma munkatársai projektünkkel együttműködésben, alapkutatásként végzik a bioapatit alapú 14C-es keltezési módszer helyi adaptálását és fejlesztését (Major et al. in prep).
Az eddigi esettanulmányok során kutatócsoportunk is olyan mintavételeket végzett, ahol egy sírból többféle anyagú (az emberi hamvak mellett égetetlen állatcsont, faszén vagy növényi mag), jól keltezhető referencia minta is rendelkezésre állt. Itt említhetjük például Ménfőcsanak-Széles földek 6250. sírját (Tóth–Melis–Ilon 2016), ahol egy 25-45 éves felnőtt nő hamvainak korát a sírból előkerült szenült növényi mag korával lehetett összevetni. A növényi mag két adat átlaga alapján Kr. e. 1940-1690 közé (3504±60 bp), míg a hamvak Kr. e. 1879-1689 közé (3451±30 bp) keltezhetők, ami a hamvak kis mértékben fiatalabb kora mellett is jó egyezést mutat.
A ménfőcsanak-széles-földeki 6250. sír leletei (Tóth–Melis–Ilon 2016, 3. kép nyomán), és a sírból származó hamvak, valamint a növényi mag radiokarbon keltezésének eredményei (Major et al. in prep nyomán)
Egy másik esetben a bonyhádi Biogáz üzemnél feltárt 184 síros középső bronzkori temető (Szabó 2010) 114. sírjában a hamvak mellett egy szarvasszemfogak csontból készült utánzataiból álló nyaklánc (mely szerencsés módon nem került máglyára) egyik gyöngyének korát állítottuk párba a hamvak keltezési adatával. Ebben az esetben nagyobb eltérést tapasztaltunk a két dátum között; értelmezésük a kutatás további feladata lesz.
Bonyhád-Biogáz üzem 114. sír mellékletei között talált szarvasszemfog gyöngy-utánzatok (Szabó 2012 nyomán) és a sírból előkerült hamvak
A megfelelő csontok kiválasztásához érdemes Fourier-transzformációs infravörös spektrometriai (FTIR) vizsgálatot is végezni, amire az ATOMKI debreceni PIXE laboratóriumában nyílik lehetőségünk. A vizsgálat során megállapítható, hogy az elemzésre előkészített csontban maradt-e szerves anyag, s ebből következtetni lehet az égés hőmérsékletére, és arra, hogy szerves vagy szervetlen AMS radiokarbon korhatározásnak vethetjük-e alá.
Nem égett, elszenesedett és égett csontok infravörös spektruma (Schnoeck–Schulting 2013, Fig. 5 nyomán)
Eredményeinket a régészeti és a radiokarbon keltezés szempontjait külön-külön kiemelő tanulmányokban tesszük közzé a közeljövőben (Kiss et al. in print, Dani et al. in prep; Major et al. in prep).
Javasolt hivatkozási forma: URL: https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=hogyan-keltezhetok-bronzkor-valtozasai-3 (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)
Ajánlott irodalom:
Dani, J., Kulcsár G., Major, I., Melis, E., Patay, R., Szabó, G., Váczi, G., Kiss, V.: Case studies for the dating of Bronze Age cremation burials from Hungary. In: Proceedings of the Fifth Balkan Symposium of Archaeometry 2016. Sinaia in prep.
Kiss, V., Fábián, Sz., Hajdu, T., Köhler, K., Kulcsár, G., Major, I., Serlegi, G., Szabó, G.: From inhumation to cremation – changing burial rites in Early and Middle Bronze Age Hungary. In: Kneisel J, Nakoinz O. (eds.): Tipping point in the Bronze Age – Modes of change – inhumation versus cremation in Bronze Age burial rites. International Open Workshop: Socio-Environmental Dynamics over the Last 12,000 Years: The Creation of Landscapes IV. Kiel in print.
Lanting, J. N., Aerts-Bijma, A. T., Van der Plicht, J:. Dating of Cremated Bones. Radiocarbon 43 (2001) 249–254.
Major, I., Dani, J., Kiss, V., Melis, E., Patay, R., Szabó, G., Hubay, K., Futó, I., Huszánk, R., Molnár, M.: Adoption and evaluation of a sample pre-treatment procedure for radiocarbon dating of cremated bones at HEKAL. Radiocarbon in prep.
Márk László: A csontkémiai vizsgálatok jelentősége és alkalmazása a történeti és igazságügyi antropológiában. PhD értekezés, Szeged 2006.
Olsen, J., Heinemeier, J., Bennike, P., Krause, C., Hornstrup, K.M., Thrane, H.: Characterisation and blind testing of radiocarbon dating of cremated bone. Journal of Archaeological Science 35 (2008) 791–800.
Olsen, J., Heinemeier, J., Hornstrup, K.M., Bennike, P., Thrane, H.: Characterisation and blind testing of radiocarbon dating of cremated bone. Journal of Archaeological Science 40 (2013) 30–34.
Snoeck, C., Schulting, R., J. Fire and Bone: An Experimental Study of Cremation. Experimental Archaeology 2013/2 http://journal.exarc.net/issue-2013-2/ea/fire-and-bone-experimental-study-cremation
Snoeck, C., Brock, F., Schulting, R. J.: Carbon Exchanges between Bone Apatite and Fuels during Cremation: Impact on Radiocarbon Dates. Radiocarbon 56 (2014) 591–602.
Szabó G.: Előmunkálatok Bonyhád, Pannonia Zrt. biogáz-üzem megelőző régészeti feltárás anyaga feldolgozásához I.: sírmellékletek, embertan, DVD. Szekszárd 2012.
Tóth G., Melis E., Ilon G.: A ménfőcsanaki feltárás (2009–2011) bronzkori leletanyagának embertani és azokkal összefüggő régészeti eredményei (Abst. eng). In: Csécs T., Takács M. (szerk.): Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Győr 2016, 737–755.
Zazzo, A., Saliège, J.-F., Person, A., Boucher, H.: Radiocarbon dating of cremated bones, where does the carbon come from? Radiocarbon 51 (2009) 601–611.
Zazzo, A., Saliège, J.-F., Person, A., Boucher, H., 2009. Radiocarbon dating of cremated bones, where does the carbon come from? Radiocarbon 51, 601–611.
