Bronzkori rejtélyek címmel ismeretterjesztő kisfilm készült kutatócsoportunkról
A Real Pictures Production kutatócsoportunk munkáját bemutató ismeretterjesztő kisfilmje 2018. február 18-án, vasárnap este volt először látható az M5 műsorán. A film az általunk alkalmazott terepi és laboratóriumi vizsgálati módszereket két esettanulmányon keresztül, egyedi szemszögből mutatja be.
Közép-Európában a települések és a temetők kutatása a régészeti terepmunkának mindig is meghatározó irányvonalát alkotta. A központi települések feltárása mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a mikrorégiós kutatások is. Projektünkben öt mikrorégióban vizsgáljuk egy-egy jól kutatott település és a környezetében előkerült temetők viszonyát, melyen keresztül bepillantást nyerhetünk abba is, hogy a bronzkori közösségek hogyan alkalmazkodtak az különböző környezeti feltételekhez.
Történetünk az egyik általunk kutatott mikrorégió kulcslelőhelyén, a Budapesttől 30 kilométerre, a Benta-patak völgyében található Sóskúton indul. A terület településhálózatának feltérképezése húsz évvel ezelőtt, a százhalombattai nemzetközi régészeti kutatási program részeként kezdődött. A kutatás első fázisában összesen harminckét bronzkori lelőhelyet sikerült itt azonosítani, majd nagyjából 10 évvel ezelőtt elkezdődött az egyes lelőhelyek szondázó kutatása is. Ez utóbbi fázisban, 2012-ben kapcsolódtunk be a kutatásba, amikor is lengyel kollégáinkkal együtt szisztematikus terepbejárást és magnetométeres felmérést végeztünk három helyszínen – többek között Sóskút határában is.
Középső bronzkori települése a Benta völgyében (Earle-Kristiansen 2010, Fig. 3.5)
A terepbejárási és geofizikai adatok tanulmányozása után két kisebb szelvényt is nyitottunk a helyszínen. Az egyik szelvényben egy középső bronzkori házhoz tartozó letaposott járószintet találtunk, amelyet gödrök és oszlophelyek vettek körbe. Az ásatás legizgalmasabb lelete azonban az utolsó napokban került elő: a ház maradványa mellett, a szelvény sarkában egy bronzkori tárológödröt találtunk, amelyben egy emberi csontváz feküdt. Egyetlen melléklete néhány átfúrt csigagyöngyből álló nyaklánc volt.
A korszakban a halottakat általában elhamvasztották és a településektől távolabb, külön temetőkben temették el, így ritkán találkozunk a sóskútihoz hasonló jelenségekkel. Azt, hogy a települések gödreibe temetett vagy oda bedobott halottak kik lehettek és miért kerültek ilyen szokatlan helyre, egyelőre nem tudjuk biztosan megállapítani.
A fizikai antropológiai vizsgálatok során kiderült, hogy Sóskúton egy fiatal nő maradványait találtuk meg, akinek csontjain betegségek és sérülések nyomait is sikerült megfigyelni. A kezeletlenül gyógyult kartörés és a fogágy-betegség ellenére a gondos eltemetés arra utal, hogy a nőt a falu közössége megbecsülte. A csontmaradványok stabil izotópos és genetikai elemzése segítségével megtudhatjuk, hogy az elhunyt nő ugyanott született-e, mint ahol eltemették – és ha esetleg nem, akkor milyen földrajzi környezetben töltötte élete első éveit. A vizsgálatokat helyben, az MTA BTK Régészeti Intézetének Archaeogenetikai Laboratóriumában, továbbá nemzetközi együttműködésben végezzük.
Egy régész számára mindig nagyon izgalmas, ha a sóskúti nőhöz hasonlóan egy-egy ember életútját rekonstruálhatja. Természetesen az az ideális, ha már a csontok előkerülésénél is jelen vagyunk, de szerencsére a múzeumok raktáraiban lapuló régi leletek is tartogathatnak számunkra hatalmas meglepetéseket. A balatonakali „főnöki sír” története a legjobb bizonyíték arra, hogy a már régen elfeledett ügyek, „döglött akták” vizsgálata is hozhat igazán érdekes eredményeket.
A film második felében az 1960-as években, Balatonakali határában előkerült „főnöki sír” történetével ismerkedhetünk meg. A rangos férfi maradványai a korszakban kiemelkedően nagy számú bronz eszköz és fegyver, valamint egy arany hajkarika társaságában, egy építkezés során láttak napvilágot. Torma István kollégánk 1978-ban részletesen elemezte a sír fém mellékleteit: a különleges bronz csákányt, tőrt és vésőket. Néhány évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt a fém tárgyak elemzésére, ezért újra elkezdtünk foglalkozni a sírral.
Felmerült a kérdés, hogy abszolút kronológiai módszerekkel tudnánk-e keltezni ezt a sírt. El is kezdtünk a csontok után nyomozni, bár akkor elég kevés reményt fűztünk hozzá, hogy a több mint 40 éve építő munkások által megtalált sírban nyugvó ember maradványai fellelhetők lesznek. Szerencsére a töredékes csontok bekerültek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba, s az ott dolgozó kollégák segítségének köszönhetően tanulmányozhattuk őket. A maradványok vizsgálatából számos izgalmas eredményre jutottunk.
A balatonakali sír háromdimenziós rekonstrukciója a mellékletek lehetséges elhelyezkedésével (barnával jelezve a megmaradt csontok, zölddel a patina nyomokat mutató csontok). Grafika: Réti Zsolt
Az embertani elemzés szerint egy 55-60 év körüli férfi feküdt a sírban, akit a debreceni ATOMKI Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában végzett AMS radiokarbon keltezés szerint Kr. e. 1950-1900 táján helyeztek örök nyugalomra. A találó leírása és a bronztárgyak korróziója által a csontokon okozott zöldes elszíneződés (patina) segítségével a csontváz és a mellékletek eredeti elhelyezkedését is megkíséreltük rekonstruálni. Az elemzések fényt derítettek arra is, hogy a korabeli Európa leghíresebb fejedelmi temetkezéseiből ismertekhez hasonló mellékletek voltak a kimagasló rangú férfi kőlapokkal borított sírjában.
A Budapesti Neutronközpontban végzett fémvizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a sírból előkerült egyik, a formája alapján észak-németországi kapcsolatokat mutató balta nyersanyaga eltér a sír többi tárgyának anyagától. Ez megerősítheti azt a korábbi feltételezést, hogy távolsági cserekereskedelem eredményeként került a férfi tulajdonába. A pontosabb eredetmegjelölést a heidelbergi egyetem laboratóriumában végzett ólomizotóp analízis értékelésétől várjuk.
A társadalmi ranglétra két ellentétes végén elhelyezkedő bronzkori ember, a balatonakali férfi és a sóskúti nő életútja merőben különbözhetett egymástól. Jelenleg is folyamatban van a maradványok genetikai és stabil izotópos vizsgálata, így hamarosan megtudhatjuk, hogy hol születtek, kikkel álltak rokonságban, hogyan éltek. A projektnek köszönhetően a legmodernebb technika segítségével követhetjük nyomon sorsukat a bölcsőtől a sírig: idővel rekonstruálhatjuk majd étrendjüket, sérüléseiket és betegségeiket, feleleveníthetjük utolsó arcvonásaikat is.
A filmet a számos elismerést kiérdemelt Semmelweis arca című film készítője, Kiss-Stefán Mónika rendezte.
A teljes film megtekinthető itt:
Irodalom:
Earle, T. K. and Kristiansen, K. (eds.). Organizing Bronze Age Societies. The Mediterranean, Central Europe, and Scandinavia Compared. Cambridge 2010.
