Hogyan keltezhetők a bronzkor változásai? – 2. rész
Kiemelt kép: http://www.chemistryjokes.com/jokes/carbon-dating/
Ahogy előző írásunkban részletesen tárgyaltuk, az égetetlen csontok szerves, kollagén állományának radiokarbon keltezését az utóbbi évtizedekben már rutinszerűen használják régészeti leletek kormeghatározására. Ennek ellenére a magyarországi bronzkor abszolút időrendje még sok szempontból hiányos és pontosítandó. Lendület Mobilitás kutatócsoportunk egyik fontos célkitűzése a magyarországi kora és középső bronzkor ezeréves időszakának (Kr. e. 2500–1500) az eddiginél pontosabb keltezése, új AMS 14C dátumok segítségével, kihasználva az új debreceni AMS laboratórium adta lehetőségeket (Molnár et al. 2012).
Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban?
Első lépésként a kora és középső bronzkorból ismert ún. korhasztásos temetkezésekből választottunk ki 60 sírt, melyek esetében az emberi csontváz maradványaiból vett mintákat datáljuk. Ezek közé tartoznak például az ún. harang alakú edények kultúrája kora bronzkori emlékeit megőrző sírok a Budakalász, Budapest-Békásmegyer, és Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő lelőhelyeken feltárt temetőkből.
A harang alakú edények kultúrája Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő lelőhelyén napvilágot látott harang alakú edények, tőrök, alabárd és csuklóvédők (V. Szabó 2015); hasonló dél-németországi leletek alapján készült az íjász fegyverzetének és viseletének rekonstrukciója (Karol Schauer festménye)
A harang alakú edényeket és a harangedényes csomagnak nevezett jellegzetes tárgyakat (ld. a képen a névadó edények mellett a nyeles réz tőröket és az íjászat fontosságára utaló csuklóvédőket a szigetszentmiklósi temetőből) a sírjukba is magukkal vivő emberek jelenlegi ismereteink szerint a Kr. e. 2500–2200/2100 közötti időszakban éltek a mai Magyarországon csakúgy, mint az angliai Stonehenge közelében élt kortársaik (pl. az Amesbury-i íjász vagy a Boscombe-i íjászok, akikről nemsokára egy külön bejegyzésben is írunk majd).
A magyar régészeti kutatás ezt az időszakot a kora bronzkorba sorolja, míg Közép- és Nyugat-Európa kutatói a neolitikum vagy kőrézkor legkésőbbi fázisa emlékeinek tartják (Fischl et al. 2015; Parker Pearson et al. 2016).
Angliai harang alakú kerámia edények időrendje (Parker Pearson et al. 2016 nyomán)
Harangedényes ‘generációk’ vizsgálata
Projektünkben a „harangedényes csomag” jellegzetes tárgyaival eltemetett férfiak és nők sírjai mellett azoknak az egyéneknek a maradványait is keltezzük, akiket ugyanezekben a temetőkben, de más típusú mellékletekkel helyeztek örök nyugalomra – a korábbi elméletek szerint ugyanis a két csoport két különböző időrendi fázist képvisel. Új vizsgálataink segítségével megtudhatjuk, hogy valóban az első, nyugatról érkező betelepülőkkel azonosíthatók-e a „harangedényes csomag” tulajdonosai, míg a más tárgyakkal temetkezők esetleg már a helyi közösségbe beolvadó 2. generációhoz tartoznak-e. Ha ez nem igazolódik, akkor az a feltételezés nyer megerősítést, hogy egykorú, de más identitású személyek maradványaihoz köthető a leletek különbözősége.
A Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő és Budapest-Békásmegyer területén feltárt temető sírjainak radiokarbon dátumai (Fischl et al. 2015 nyomán)
A Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő lelőhelyen Patay Róbert által feltárt temető csontvázas sírjaiból korábban öt 14C adat állt rendelkezésre, amelyek Kr. e. 2500–2200 közé keltezik a temető használatának korát (Patay 2013, Fig. 19). A projektünkben újonnan keltezett sírok közül az 539. sírban a harang alakú edények kultúrája jellegzetes, ún. rövidfejű (brachycran taurid) Glockenbecher koponyaformával jellemezhető 24–39 éves nő temetkezését említhetjük, amely a Kr. e. 2560–2470 közé eső dátumával az egyik legidősebbnek bizonyult. A korai dátummal egyetemben a mellé helyezett harang alakú edény, ezüstlemez ékszerek és csuklóvédő (Patay 2013, Fig. 15.2) is az első betelepülők közé sorolják az említett sírba helyezett nőt (Kulcsár et al. in print).
Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő 539. sír (Patay 2013, Fig. 15.2 nyomán)
Kerámiája és radiokarbon dátuma alapján is egyértelműen későbbi, a temető fiatalabb sírjai közé sorolható az 50. sír, mely Kr. e. 2300–2120 közé keltezhető (Patay 2013, Fig. 20).
Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő 50. sír (Patay 2013, Fig. 20. nyomán)
A bemutatott módon a különböző adatsorok (például a temetkezési rítus, az embertani adatok, valamint a kerámia és fém tárgyak vizsgálatán alapuló relatív időrend) komplex elemzésével, valamint az abszolút kronológia segítségével keltezhetjük a sírokat, és ezek révén a temetők használatának korát. A temetkezések időrendjét egymással összevetve egyes régiók és korszakok is jól elhelyezhetők az időrendi skálán a bronzkoron belül.
Kutatásaink újabb eredményeiről folyamatosan hírt adunk konferenciákon (legközelebb május végén Kielben), valamint a tudományos publikálás is folyamatban van (ld. Kulcsár et al. in print).
Javasolt hivatkozási forma: URL: https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=hogyan-keltezhetok-bronzkor-valtozasai-2 (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)
Ajánlott irodalom:
P. Fischl, K.–Kiss, V.–Kulcsár, G.–Szeverényi, V.: Old and new narratives for Hungary around 2200 BC. In: Meller, H.–Arz, H. W.–Jung, R.–Risch, R. (Hrsg.): 2200 – Ein Klimasturz als Ursache für den Alten Welt? / 2200 – A dramatic breakdown as a cause for the collapse of the old world? – 7. Mitteldeutscher Archäologentag vom 23. bis 26. Oktober 2014 in Halle (Saale). Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 12. Halle (Saale) 2015, 503–523.
Kulcsár G.–Czene A.–Endrődi A.–J. Giblin–Hajdu T.–Kasztovszky Zs.–Káli Gy.–Kis Z.–Köhler K.–Maróti B.–Patay R.–Szabó G.–Kiss V.: Kora bronzkori változások komplex kutatásának új eredményei. Archeometriai Műhely in print.
Molnár M.–Rinyu L.–Janovics R.–Major I.–Veres M.: Az új debreceni C-14 laboratórium bemutatása (Introduction of the new AMS C-14 laboratory in Debrecen). Archeometriai Műhely 9/3 (2012), 147-160. http://www.ace.hu/am/2012_3/AM-12-03-MM.pdf
Parker Pearson, M.–Chamberlain, A.–Jay, M.–Richards, M.–Sheridan, A.–Curtis, N.–Evans, J.–Gibson, A.–Hutchison, M.–Mahoney, P.–Marshall, P.,–Montgomery, J.–Needham, S.–O’Mahoney, S.–Pellegrini, M.–Wilkin, N.: Bell Beaker people in Britain: migration, mobility and diet. Antiquity 90 (2016) 620–637.
Patay, R.: Bell Beaker Cemetery and Settlement at Szigetszentmiklós: First Results. In: Heyd, V.–Kulcsár, G.–Szeverényi, V. (eds.): Transitions to the Bronze Age. Interregional Interaction and Socio-Cultural Change in the Third Millennium BC Carpathian Basin and Neighbouring Regions. Budapest 2013, 287–317.
V. Szabó G.: Bronzkor: az őskori fémművesség virágkora / Bronze Age: Golden Age of prehistoric metalwork. In: Vágó Á.: A Kárpát-medence ősi kincsei. A kőkortól a honfoglalásig / Ancient treasures of the Carpathian Basin. From the Stone Age untill the Hungarian Conquest. Budapest 2015, 104–183.
