Újabb eredmények a füzesabonyi bronzkori tell településszerkezeti kutatásában
A füzesabonyi bronzkori tell telep első feltárásai közel 90 évvel ezelőtt az 1930-as évek elején kezdődtek Tompa Ferenc vezetésével. Az 1931-1937 között folyó rövid periódusokban végzett ásatásokon számos, a település belső szerkezetére utaló telepjelenség, valamint a füzesabonyi kultúrába tartozó gazdag leletanyag került a felszínre. A többrétegű telep alaposabb feldolgozása csak jóval később, az 1980-as években kezdődött meg, amiben jelentős szerepe volt a Stanczik Ilona irányításával végzett 1976-os leletmentő-hitelesítő ásatásnak.
Rekonstruált életkép a füzesabonyi tell-település ásatása alapján (Szathmári 1991, 47. kép)
A hitelesen feltárt régészeti objektumok, a leletek rétegről rétegre történő szétválasztása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a régi ásatási dokumentációkat, a leletanyagot valamennyire értékelni lehessen. A hagyományos kutatási módszerrel történő feldolgozás akkori eredményei – különösen a füzesabonyi telep külső-belső szerkezetét illetően – a legújabb kutatási lehetőségekkel, a magnetométeres, térinformatikai vizsgálatokkal, légifotóval némileg módosultak, illetve pontosabbá válhattak.
Füzesabony és a település délkeleti határában található Öregdomb a II. katonai felmérés (1806-1869) térképszelvényén
Füzesabony Heves megye DK-i szélén, az Északi-középhegység és az Alföld határától délre, már sík területen fekszik. Nyugati oldalról a Laskó patak, keletről az Eger patak határolja. A község délnyugati szélén kiemelkedő ovális Öregdombot (régebbi elnevezése Nagyhalom) az erősen kanyargó Laskó patak eredetileg észak- északkeletről kerülte meg. A mai kép már mesterséges: az 1930-as évek elején vízszabályozási munkák miatt a patakot új mederbe terelték, és ezzel megbolygatták, illetve kettévágták az őskori lelőhelyet.
Tompa F. 1931-37-es ásatásai elsősorban a bronzkori telep központi részén, illetve a D-DNy-i szélén folytak. Ez utóbbit jól mutatja, hogy az ott nyitott kutatóárkokban a rétegvastagság jóval kisebb volt, illetve a telepjelenségek száma is csökkent vagy teljesen megszűnt. A tell rétegvastagsága a központi részen elérte a 240-260 cm-t. A ceruzával, kézzel írott ásatási naplókból, a dokumentációból ismert adatok szerint Tompa „fogásonként” (ásónyomonként) dolgozott. Ma már tudjuk, hogy ez az ásatási módszer nem alkalmazható a többrétegű telepek feltárásánál, mert ezzel átvághatják a települési rétegeket, ami megnehezíti, olykor lehetetlenné teszi a települési objektumok és az onnan származó leletanyag időbeli szétválasztását, amint ezt magunk is tapasztaltuk hagyományos feldolgozás során. Valószínűleg az ásatási módszernek köszönhető, hogy Tompa a telepen csak három települési réteget figyelhetett meg az általa vélt három pusztulási réteg alapján – ezeket összesítő rajzokon is dokumentálta. A füzesabonyi telep korát a telepbe beásott fiatalabb korú kora vaskori sírokból kiindulva tévesen késő bronzkorinak határozta meg.
Az 1976-os leletmentő-hitelesítő ásatás több lényeges ponton is előbbre vitte a füzesabonyi tell-telep kutatását. Tisztázta, hogy a körülbelül 240-250 cm rétegvastagságú telep központi részén öt települési réteget lehet elkülöníteni. A tellen a füzesabonyi kultúra népessége élt. Ők alapították a bronzkori falut és házaikat többször megújítva éltek itt, viszonylag hosszabb ideig. A telep megszűnése a füzesabonyi kultúra fiatalabb időszakán belül valamikor a koszideri korszak határára tehető.
Szathmári Ildikó és Guba Szilvia a 2018. június 8-án, Miskolcon rendezett konferencián elhangzott előadásukban az elsősorban Tompa Ferenc, valamint a későbbi hitelesítő feltárás dokumentációjának térinformatikai feldolgozását célzó, újabb kutatási eredményeiket mutatták be. A munka során főként a telephez tartozó külső telep meghatározása és a tell korábban valószínűsített erődítésének tisztázására fókuszáltak. A térinformatikai feldolgozás lehetőséget adott arra is, hogy az eredeti szelvényeket pontosan lokalizálják, valamint hogy meghatározzák azok egymáshoz viszonyított helyzetét.
Irodalom
Szathmári I. 1991: Füzesabony–Öregdomb. In: Raczky Pál (szerk.): Dombokká vált évszázadok – Bronzkori tell-kultúrák a Kárpát-medencében. Budapest – Szolnok, 1991, 40-43.
Szathmári, I. 1992: Füzesabony-Öregdomb. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 134–140.
Szathmári, I. 1997: Das Gräberfeld der bronzezeitlichen Füzesabony-Kultur in Füzesabony-Kettőshalom. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1997, 51–74.
Szathmári, I. 2003: The Florescence of the Middle Bronze Age in the Tisza Region: the Füzesabony culture. In: Zs. Visy (ed.), Hungarian archaeology at the turn of the Millennium. (Budapest 2003) 156–157.
Szathmári, I. 2011: Megjegyzések a füzesabonyi bronzkori tell telep időrendjéhez. – Remarks on the chronology of the Bronze-Age tell settlement at Füzesabony. In: Tóth, E.–Vida, I. (szerk.): Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Libelli Archaeologici Ser. Nov. IV/Régészeti Füzetek Új Sorozat IV, Budapest 2011, 485–503.
Szathmári, I. 2017a: On the metallurgy of the Füzesabony culture. Bronze finds and casting moulds from the Füzesabony Bronze Age Tell settlement. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2017, 51-84.
Szathmári, I. 2017b: On the Terminal Period of the Füzesabony-Öregdomb Bronze Age Tell Settlement. In: G. Kulcsár / G. V. Szabó / V. Kiss / G. Váczi (eds.), State of the Hungarian Bronze Age Research. Proceedings of the conference held between 17th and 18th of December 2014. Prehistoric Studies II. (Budapest 2017) 49–60.
