Megtestesült bronzkor 2.2. Előkelő gyermek a Rába vidékéről
A magas rangú, arany hajkarikával eltemetett férfiak sírjaiban gyakoriak a kisméretű, rendszerint fa nyéllel ellátott bronztőrök a kora és középső bronzkorban. Eszerint a kimagasló társadalmi státusz jelzői lehettek e fegyverek, ahogy azt a nagycenki temetőben is láthattuk (Gömöri et al. 2018; Szeverényi–Kiss 2018). Az alább bemutatott törött hegyű darab azonban egy 4-6 éves gyermek sírjában került elő a Győrhöz tartozó Ménfőcsanak határában (Melis 2015; Melis 2016).
Bal oldalt: tőr a 10695. sírból Ménfőcsanak-Széles-földekről az ásatáson, majd restaurálás után (fotó: Halász Ferenc és Takács Tibor), jobb oldalt: kora bronzkori tőrmásolat készítésének lépései (Frank Trommer nyomán)
Hol és hogyan került elő a tőrrel eltemetett gyermek sírja?
A jól ismert, Győr-Ménfőcsanak-Széles-földek lelőhelyen 27,7 ha-on végeztünk megelőző feltárást a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, majd a Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ munkatársaival 2009-től 2011-ig. A lelőhelytől jelenleg északnyugat fele kanyarodó Öreg-Rába nevű folyószakasz alakította ki a számos korszakban lakott, a folyószabályozás előtt nyugat és északkelet felől mocsaras ártéri rétekkel határolt hordalékkúpot (Ilon et al. 2016).
Győr–Ménfőcsanak-Széles-Földek, ásatási felület a 10695. sír helyével, DK felől. Előtérben a 83.út, jobb szélen az M1 autópálya, a háttérben lévő fák közt az Öreg-Rába kanyarulata (fotó: Rákóczi Gábor)
Az ásatási felület M1 autópályához közelebb eső részén középső bronzkori, csontvázas rítusú sírok kerültek elő. Az egy férfi, két női és három gyermeksír közül az itt bemutatott 10695. számú tartalmazta a legtöbb mellékletet, amely egy római kori földbemélyített épület alapjának elbontásával került napvilágra. Mindhárom gyermeksírba helyeztek fémtárgyat, míg a felnőttek sírjaiból összesen egy bronztű került elő.
Győr-Ménfőcsanak–Széles-földek összesítő részlet: sárgával középső bronzkori sírok, pirossal a 10695. temetkezés (összesítő térkép: Eke István)
A római kori földbemélyített épület által bolygatott bronzkori temetkezés az antropológiai vizsgálat szerint egy 4-6 éves gyermekhez tartozott (Tóth et al. 2016)
Győr–Ménfőcsanak–Széles-földek 10695. sír ásatási fotója (fotó: Halász Ferenc)
A tőr a gyermek arca előtt hegyével felfele helyezkedett el, az ásatáskor a szegecseknél még láthatóak voltak a famarkolat nyomai. A tőr elhelyezkedése és töredékessége is arra utal, hogy nem mint „használati tárgy” került a sírba, hanem szimbolikus tárgyként deponálták a gyermekkel hozzátartozói. Anyaga a balatonakali főnöki sír leleteihez hasonlóan ónbronz, a réz nyersanyag származását további ólomizotópos vizsgálatok deríthetik ki.
A gyermek arca alatt és a medencéje helyén egy-egy nagy méretű kavicsból készült, több funkciós kőeszköz, ütőkő került elő. A fejtetőnél és a gerincoszlop alatt földfesték rögök maradványait találtuk (Melis 2015, 2016).
Ütőkő és földfesték a koponyánál (fotó: Halász Ferenc)
Az eltemetett lábánál egy tál és egy kis csészére húzva, egy pödrött végű karperec került elő, ami az öntött nyakperecek kicsinyített mása.
Csésze és karperec az eltemetett lábánál (fotó: Halász Ferenc és Takács Tibor)
Mikor és hogyan élhetett a kisgyermek?
A gyermek töredékes maradványain elvégzett paleopatológiai vizsgálat betegségre, sérülésre utaló nyomot nem tárt fel, így korai halálának okát csak találgathatjuk. Azonban 8-9 éves kor alatt a gyermekek igen magas halandóságával lehet számolni a korszakban.
A bronzkori gyermekek jobb állapotban megmaradt csontjain az alultápláltságra, hiánybetegségekre utaló elváltozások nyomai gyakoriak, amely alól a gazdag mellékletekkel rendelkező gyermeksírok sem kivételek (Schultz 2001).
A Ménfőcsanakon előkerült kis sírcsoportot a korábbi bejegyzéseinkben bemutatott nagycenki temetőhöz hasonlóan a Gáta–Wieselburg-kultúrához sorolhatjuk. A tőrrel eltemetett gyermek sírja azonban tájolásában (D-É) és kerámia mellékleteinek stílusában is a Fertő-tó vidéke helyett inkább a délnyugat-szlovákiai és morvaországi területeken feltárt temetőkhöz áll közel. A közelben lévő folyók (Rába, Duna) fontos kommunikációs csatornát jelentettek e közép-Duna-vidéki területek felé. Az eltemetett fiú nemét nemcsak a fegyvermelléklet, hanem a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában folytatott genetikai vizsgálatok is megerősítették. A populációgenetikai elemzések a későbbiekben az európai, archaikus DNS mintákkal való összevetéssel a gyermek származásának kérdéseire adhatnak választ.
A karperec és a tőr formája alapján a magyarországi középső bronzkor 2. periódusára keltezhetjük a temetkezést, amelyet az embercsontból végzett AMS radiokarbon mérés alátámasztott. A legnagyobb valószínűséggel Kr. e. 1880–1770 között temethették el a kisgyermeket. A kis sírcsoportban a fém mellékletek gyakorisága alapján egy előkelő kis család, illetve háztartás tagjait ismerhettük meg Ménfőcsanakon. A gyermekek mellé helyezett értékes mellékletek – egy másik gyerek sírjába a korszakban különlegesnek számító ezüst hajkarikát is helyeztek –, arra utalnak, hogy az őket eltemető családjuk társadalmi és/vagy gazdasági hatalmának továbbadására törekedhetett.
Ezüst hajkarika a 9147. sírból (fotó: Takács Tibor)
A hatalom átörökítésére irányuló törekvések a társadalmi átalakulás fontos ismérvei – az egyes családok megszilárduló vezető szerepével a bronzkori közösségek a főnökségi szerveződés felé mozdulhattak el. Egy ilyen helyi vezető, vagy főnök gyermeke lehetett a Ménfőcsanak határában eltemetett kisfiú.
Melis Eszter
Köszönetnyilvánítás
Ezúton is köszönöm Ilon Gábor ásatásvezetőnek a leletanyag közlésének lehetőségét, valamint a sírok feltárásában (Halász Ferenc, Horváth Ciprián, Sándor Lajos, Skriba Pál) és feldolgozásában (Binder Hajnalka, T. Biró Katalin, Döbröntey-David Szilvia, Eke István, Kovács Zoltán, Nagy Gábor, Takács Tibor, Tóth Gábor) résztvevők munkáját!
Irodalom
Ilon, G., Bartosiewitz, L., Galik, A.: Kutatási hagyomány és a halászat régészeti vizsgálata a Kisalföldön/Research tradition and the archaeological reconstruction of fishing in the Small Hungarian Plain. Magyar Régészet 2016 Tél/Hungarian Archaeology 2016 Winter.
Gömöri, J.–Melis, E.–Kiss, V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg culture at Nagycenk. ActaArchHung 69 (2018) 5–82.
Melis, E.: Inhumation burials from the Early Bronze Age in Győr – Ménfőcsanak in Bátora, J. and Tóth, P. (eds), Keď bronz vystriedal meď. Zborník príspevkov z XXIII. medzinárodného symposia „Staršia doba bronzová v Čechách, na Morave a na Slovensku“ Levice 8.-11. októbra 2013. (Archaeologica Slovaca Monographiae Communicationes 18) Nitra – Bratislava 2015, 339–354.
Melis E.: Középső bronzkori, csontvázas rítusú temetkezés Győr-Ménfőcsanak, Széles-földekről. Middle Bronze Age inhumation burials at Győr-Ménfőcsanak, Széles-földek. In: Kvassay Judit (szerk.) Régészeti kutatások Magyarországon 2011–2014. Archaeological Investigations in Hungary 2011–2014. Budapest 2016, 51–75.
Schultz, M.: Krankheit und Tod im Kindesalter bei bronzezeitlichen Populationen. In: A. Lippert, M. Schultz, St. Shennan & M. Teschler-Nicola (Hrsg.): Mensch und Umwelt während des Neolithikums und der Frühbronzezeit in Mitteleuropa. Internationale Archäologie, Arbeitsgemeinschaft – Symposium – Tagung – Kongress 2, Rahden/Westfalen 2001, 287–305.
Szeverényi, V., Kiss, V.: Material evidence of warfare in Early and Middle Bronze Age Hungary, in Fernández-Götz, M. and Roymans, N. (eds), Conflict Archaeology: Materialities of Collective Violence in Late Prehistoric and Early Historic Europe (Themes in contemporary archaeology – EAA Monographs Series 5) Oxford 2018, 37–49.
Tóth, G., Melis, E., Ilon, G.: A ménfőcsanaki feltárás (2009-2011) bronzkori leletanyagának embertani és azokkal összefüggő régészeti eredményei. The anthropological and corresponding archaeological results of the Bronze Age material from the Ménfőcsanak excavation (2009-2011), in: Csécs, T. and Takács, M. (eds), Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Győr 2016, 737–755.
