A bronzkori mobilitás bizonyítékai 1. – A nagy kérdés: változás vagy vándorlás?
Az írott történelem előtti időkben élt emberek életéről elsősorban az anyagi kultúra, ezen belül főként a kerámia edények, a temetkezési szokások és a települések, illetve ezek átalakulásai tanúskodnak. A változásokat, mint például az új kerámiaformák, ékszerek és fegyver típusok megjelenését, vagy a korábbitól eltérő temetkezési szokásokat gyakran új népek betelepülésével, kisebb-nagyobb vándorlásokkal hozta összefüggésbe a régészeti kutatás. A mai Magyarország területén a rézkor végét és a bronzkor kezdetét hasonló módon keletről (gödörsíros kurgánok/Jamnaja-kultúra) és nyugatról (harang alakú edények kultúrája) érkező népcsoportok hatásával magyarázták, akik a korszaknak nevet adó bronz ötvözet készítésének ismeretét is magukkal hozták (Patay 1938, 32-34; Bóna 1987).
Őskori vándorlások (http://www.thehindu.com/sci-tech/science/how-genetics-is-settling-the-aryan-migration-debate/article19090301.ece nyomán)
Gordon Childe az őskori európai vándorlásokról írott könyvében a népmozgások mellett a kulturális hatásokat is fontosnak tartotta az anyagi kultúra változásának mozgatórugói között (Childe 1950). A későbbi kutatás az 1970-es évek végétől teljesen szakított azzal a szemlélettel, amely a leletek (például bizonyos kerámiatípusok) elterjedése, „vándorlása” mögött egyértelműen emberek/embercsoportok mozgását feltételezte („people are not pots” modell). Ezt követően migrációk helyett elsősorban az éghajlat és a növényzet évszázadok alatt bekövetkezett módosulásának hatásával, illetve főként gazdasági és társadalmi érvekkel magyarázták egy-egy kerámiastílus, edénytípus vagy temetkezési forma Európa nagy területein való elterjedését (Renfrew 1973; Chapman 1997).
Így például a bronzkor hajnalán, Kr. e. 2800–2500 között használt jellegzetes edényeket, a vésett mintákkal és kagylóporból készített mészberakással díszített belső díszes talpas tálak elterjedését nem egymással rokon népek vándorlásához, hanem nagy területen elterjedt, hasonló rítusokhoz kötötték. Mivel a mészberakás vízzel érintkezve kioldódik, s a fehér mésszel kitöltött díszítés elveszíti szépségét, ezek az edények hétköznapi használatra alkalmatlanok voltak. E díszedényeket tehát szertartási kellékként értelmezték: a tálban parázsra tett növényi anyag (pl. kender) égetése során keletkező bódító füst belélegzésével a szertartás résztvevői rituális révületbe eshettek (Sherratt 1991).
De ugyanígy megváltozott a Nyugat- és Közép-Európában, a Brit-szigetektől Észak-Afrikáig, Spanyolországon át a mai Magyarországig Kr. e. 2500-2200 között elterjedt harang alakú edények, valamint az ezek mellett megfigyelhető, rézből készült nyeles tőrök és az íjászat fontosságára utaló kő nyílhelyek és csuklóvédő lemezek (az ún. „harangedényes csomag” elemeinek) értelmezése is. E jellegzetes tárgyak felbukkanását kezdetben egyértelműen népmozgásokkal hoztak összefüggésbe. A későbbi megközelítés azonban szerint nem migrációról van szó: a harang alakú edények kultúrája által divatba hozott használati tárgyakat különböző közösségek elit csoportjai kiemelkedő társadalmi státusuk jelzésére használták (Harrison 1980; Kalicz-Schreiber–Kalicz 2000; Heyd 2007).
A harang alakú edények kultúrája jellegzetes tárgytípusai (Merkl 2011, Fig. 1.2 nyomán; ld. még: https://www.era.lib.ed.ac.uk/handle/1842/5499)
A migrációs elméleteket tagadó nézetek egyoldalúságára David Anthony hívta fel a figyelmet (Anthony 1990). Ennek nyomán az utóbbi évtizedekben újra megindult a történelem előtti időkben feltételezhető vándorlások nyomainak kutatása, melybe immáron más tudományágak, pl. az izotóp-geokémia vagy az archeogenetika eredményeit is bevonták (Burmeister 2000; Bánffy 2013).
A migráció típusai
Ahogyan ma is tapasztalhatjuk, a migráció fontos társadalmi stratégia, melyet az emberek egyénenként és közösségenként is gyakran alkalmaznak problémáik megoldására. Többféle típusát különböztethetjük meg: létezik egy-egy régiót érintő külső vagy belső mobilitás, egyéni vagy csoportos migráció, szabad akaraton alapuló vagy kényszer szülte vándorlás, menekülés, gazdasági, politikai, ökológiai vagy kulturális migráció is. A bevándorlókat egy másik térség általuk vonzónak vélt tényezői bevándorlásra sarkalják, míg ennek ellentéteként a hazájukban tapasztalt taszító tényezők kivándorlásra ösztönzik (ez az ún. push és pull modell). A migráció fontos tényezője a kapcsolati hálózat: egyéni és közösségi szinten egyaránt nagyobb valószínűséggel vándorolnak el azok a csoportok, akik rendelkeznek kialakult kapcsolatokkal egy másik régióban. Emellett a kapcsolati hálóknak a bevándorlók adaptációjában, hosszú távú beilleszkedésében is szerepe van. (Ravenstein 1889; Hautzinger et al. 2014).
A push és pull modell (http://ibgeo14.weebly.com/population-and-migration.html nyomán)
Migráció vagy mobilitás? Izotópok és DNS
A biorégészet, vagyis az emberi maradványok részletes biológiai, kémiai és régészeti elemzéséből álló új, komplex tudományág kisebb közösségek, egy-egy egyén történetének megrajzolására nyújt lehetőséget. E módszerek közé tartozik az emberi csontmaradványok vizsgálatára kidolgozott stabil izotópos elemzés, melynek segítségével a tápláléklánc révén az ételekből és a vízből, továbbá a légkörből az emberi szervezetbe került stroncium és oxigén (87Sr/86Sr and δ18O) stabil izotópjainak aránya vizsgálható. A kisgyermekkorban a fogzománcba maradandóan beépült nyomelemek arányát a felnőtt egyén csontjában, illetve az előkerülési hely talajában megfigyelhetővel összehasonlítva kiderül, hogy az illető az adott területen született, vagy máshonnan származó bevándorló-e (Price et al. 2004; Giblin et al. 2013; Gerling et al. 2012; Gerling 2015; Sjögren–Price–Kristiansen 2016). A stabil izotópos vizsgálatok mellett az archeogenetika is fontos adatokkal szolgál a vándorlások és az egyéni mobilitás vizsgálatában (Szécsényi-Nagy–Mende 2016).
A stroncium izotóp útja (Forrás: http://80.69.77.150/documents/6#rate)
A biorégészeti módszerek segítségével elsősorban az egyén mobilitásáról, vagyis tartósan helyet változtató életmódjáról kaphatunk információt, bár az archeogenetikai eredményekből nagyobb közösségek migrációjára utaló adatok is kirajzolódhatnak. A mobilitás ebben az értelemben a migrációnál tágabb fogalom: magába foglalhat olyan jelenségeket, mint például az exogám házasodási szokások, amelyek születési helyüktől távol eltemetett egyének, elsősorban nők életéről tanúskodnak, de harcokban, véres csatákban, vagy kereskedelmi kapcsolatok révén távoli térségekbe eljutott és ott halálukat lelt férfiakat is megismerhetünk.
Az eredmények mindemellett egyes korszakok társadalmi folyamataira is rávilágíthatnak. A Kárpát-medence újkőkorának végén és a rézkorban lezajlott változásokat például a településszerkezet, valamint az emberi és állati maradványok stabilizotópos adatainak együttes elemzésével kutatták. A települések vizsgálata azt mutatta, hogy a neolitikum során hosszú ideig lakott, több rétegű tell-településeket rövidebb életű, a tájban szórtabban elhelyezkedő, nyílt színi falvak váltották fel a rézkorban. Az állatcsontok vizsgálata szerint a késő neolitikumhoz képest a rézkorban egyértelműen megnőtt a háziállatok aránya (42%-ról 90%-ra), ami arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy a korábbi, letelepedett, földművelő életmódot folytató közösségeket más területekről bevándorló pásztornépek válthatták fel a rézkorban.
A csontok izotópos elemzése azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberekre az állatokhoz képest nagyobb mobilitás jellemző. A késő neolitikus települési központokat nem egyszerűen a mobil, állattartó életmód miatt váltották fel a kisebb, szórtabb szerkezetű és rövidebb életű települések. Több tényező összetett hatása: pl. a késő neolitikumban megnövekedett népesség, s egyúttal a nagy települések környezetében az erőforrások felélése vezethetett el a rézkori szórtabb települési rendszer sikeréhez.
Valószínű, hogy az egymástól távolabb elhelyezkedő települések és az ehhez kapcsolódó, kibővült társadalmi kapcsolatok indokolhatják a rézkorban élt emberek csontjaiban megfigyelt, nagyobb mobilitásra utaló izotóp adatokat (Parkinson–Gyucha 2007; Giblin et al. 2013; Giblin–Yerkes 2016). Hasonló változásokra utal a középső bronzkorban lakott tell-települések megszűnése és az eltérő szerkezetű falvak megjelenése a késő bronzkor kezdetén is, melynek értelmezésében a késő újkőkor és a rézkor váltásának vizsgálata fontos tanulságokkal szolgál.
A késő újkőkori, kora és középső rézkori temetkezések stabil izotóp vizsgálatának eredményei (Giblin et al. 2013, Fig. 5)
Következő írásainkban nyugat- és észak-európai stabil izotópos esettanulmányok segítségével mutatjuk be a bronzkorban jellemző egyéni és csoportos mobilitást.
Irodalom
Anthony, D.: Migration in Archaeology: The baby and the bathwater. American Antropologist 92 (1990) 895-914.
Bánffy E.: Német-magyar bioarcheológiai kutatási program az MTA BTK Régészeti Intézetben – German-Hungarian bioarchaeological research project in the Archaeological Institute of the Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences. Magyar Régészet 2013 Nyár – Hungarian Archaeology 2013 Summer.
Bóna I.: A nemzetségi és törzsi társadalom története Magyarországon. A bronzkor. In: Bartha A. (szerk.): Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. I/1. Budapest 1987, 148–168.
Burmeister, S.: Migration. Approaches to an Archaeological Proof of Migration. Current Anthropology 41 (2000) 539–67.
Chapman, J.: The Impact of Modern Invasions and Migrations on Archaeological Explanation. In: Chapman, J., Hamerow, H. (eds.): Migrations and Invasions in Archaeological Explanation. (BAR-IS 664.) Oxford 1997, 11–20.
Childe, V. G.: Prehistoric Migrations in Europe. Oslo 1950.
Gerling, C., Bánffy, E., Dani, J., Köhler, K., Kulcsár, G., Pike, A., Szeverényi, V., Heyd, V.: Immigration and transhumance in the Early Bronze Age Carpathian Basin: the occupants of a kurgan. Antiquity 86 (2012) 1097–1111.
Gerling, C.: Prehistoric Mobility and Diet in the West Eurasian Steppes 3500 to 300 BC. An Isotopic Approach. Berlin 2015.
Giblin, J. I., Knudson, K. J., Bereczki, Zs., Pálfi, Gy., Pap, I.: Strontium isotope analysis and human mobility during the Neolithic and Copper Age: a case study from the Great Hungarian Plain. Journal of Archaeological Science 40 (2013) 227–239.
Giblin, J., Yerkes, R. Diet, dispersal and social differentiation during the Copper Age in eastern Hungary. Antiquity 90 (2016) 81-94.
Hautzinger Z., Hegedűs J, Klenner Z.: A migráció elmélete. Budapest 2014.
Harrison, R. J.: The Bell Beaker Folk: copper age archaeology in Western Europe. London 1980.
Heyd, V.: When the West meets the East: The Eastern Periphery of the Bell Beaker Phenomenon and its Relation with the Aegean Early Bronze Age. In: Galanaki, I.–Galanakis, I.–Tomas, H.–Laffineur, R. (eds): Between the Aegean and Baltic Seas: Prehistory across Borders. Proceedings of the International Conference ‘Bronze and Early Iron Age Interconnections and Contemporary Developments between the Aegean and the Region of the Balkan Peninsula, Central and Northern Europe’, University of Zagreb/Croatia, 10–14 April 2005. Aegaeum 27, Liège: Université 2007, 91–107.
Kalicz-Schreiber R.–Kalicz N.: A harangedények szerepe a Budapest környéki kora bronzkor társadalmi ciszonyainak megjelenésében – The role of Bell Beakers in reflecting social relations in the Early Bronze Age of Budapest). Archaeologiai Értesítő 125 (2000) 47–78.
Merkl, M. B.: Bell Beaker Copper Use in Central Europe: A Distinctive Tradition? BAR-IS 2267. Oxford 2011.
Parkinson, W., Gyucha, A.: A késő neolitikum – kora rézkor átmeneti időszakának társadalomszerkezeti változásai az Alföldön. Rekonstrukciós kísérlet. Archeologiai Értesítő 132 (2007) 37–81.
Patay P.: Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. – Frühbronzezeitliche Kulturen in Ungarn. DissPann II. 13, Budapest 1938.
Price, T.–Knipper, C.–Grupe, G.–Smrcka, V.: Strontium Isotopes and Prehistoric Human Migration: The Bell Beaker Period in Central Europe. European Journal of Archaeology 7 (2004) 9–40.
Ravenstein, E. G.: The Laws of Migration. Journal of the Statistical Society of London 48 (1889) 167–235.
Renfrew, C.: Monuments, mobilization and social organization in Neolithic Wessex. in: Renfrew, C. (ed.): The explanation of culture change: models in prehistory. London 1973, 539–558.
Sjögren, K., J., Price, D., Kristiansen, K. 2016 Diet and Mobility in the Corded Ware of Central Europe. PLoS One 2016 May 25;11(5):e0155083. doi: 10.1371/journal.pone.0155083.
Sherratt, A.: Sacred and Profane Substances: the Ritual Use of Narcotics in Later Neolithic Europe. In: Garwood, P. (ed.): Sacred and Profane. Oxford 1991, 50–64.
