A bronzkori mobilitás bizonyítékai 3. – A harang alakú edények kultúrája genetikai kutatásának új eredményei a Nature-ben

A kutatócsoportunk tagjainak társszerzőségével a Nature hasábjain február végén megjelent tanulmány a világ eddigi legszélesebb körű őskori genetikai vizsgálata, mely megoldást ad a harang alakú edények kultúrájának egy régi rejtélyére.

Harang alakú edények kultúrájának temetkezési tárgyai – Szigetszentmiklós-Felső Ürge hegyi-dűlő 146. sír
(Forrás: Patay Róbert)

Vándorlások és változások Európában 4700-4400 évvel ezelőtt – a „harangedény-jelenség” megfejtése

Előző írásainkban említettük, hogy a az i. e. 2700–2400 közötti időszakban, az európai rézkor és bronzkor határán harang alakú edényekkel, valamint hasonló viseleti elemekkel (csontgombok, csontból készült csüngők) és fegyverekkel (réz tőrök, íjászattal kapcsolatba hozható nyílhegyek és csuklóvédő lemezek) jellemezhető, a Brit-szigetektől Észak-Afrikáig, Portugáliától Budapestig elterjedt közösségek emlékanyagának értelmezése régóta foglalkoztatja a régészettudományt. A legfontosabb kérdés, hogy egy ilyen nagymértékű egységes jelenségcsoport mögött mi állhat: emberek/közösségek vándorlása, esetleg inkább az új eszmék/hatások áramlása, vagy mindezek ötvözete. Az említett közösségek csontmaradványainak stroncium izotópos elemzése segítségével több régióban, így Közép-Európában és a mai Brit-szigeteken is sikerrel mutattak ki bevándorlókat (Price et al. 2004; Parker Pearson et al. 2016). Az adatok alapján elsősorban kisebb régiókat érintő népmozgásokra következtettek.

Az i. e. 3. évezredi harang alakú edények kultúrájának elterjedési térképe
(Forrás: Vander Linden 2007)

A Nature-ben napvilágot látott új tanulmányban az európai és tengerentúli vezető kutatóintézetekből és munkatársaikból álló 144 tagú kutatócsoport, közel 400, az említett időszakban élt ember genetikai adatait elemezte, új alapokra helyezve a fent említett kérdés megválaszolásának lehetőségét.

A Nature tanulmányban vizsgált őskori minták származási helyei
(Forrás: Olalde et al. 2018, Figure 1a)
 

Új szokások az őskori Budapest határában

A harang alakú edények keleti elterjedési határát Budapest térsége jelenti. Itt a Duna mentén figyelhetők meg a korszak települései és temetői, melyekben a keleti, nyugati és déli területekről érkező közösségek nyomait fedezhetjük fel. A Budakalászon, Békásmegyeren és Szigetszentmiklós határában feltárt temetkezések elemzésével 13 magyar régész, antropológus és genetikus kutató vett részt a tanulmányban. Az MTA BTK Régészeti Intézet és a korszakot közelebbről vizsgáló Lendület Mobilitás Kutatócsoport széles hazai és nemzetközi együttműködésben dolgozott a projekten. A Budapest környékéről származó minták genetikai vizsgálatát az MTA BTK Régészeti Intézete Archeogenetikai Laboratóriumában Szécsényi-Nagy Anna vezetésével végezték.

Kiss Viktória, a Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy az i. e. 2500–2200 Budapest környékén megfigyelhető közösségek körében a Nyugat- és- Közép-Európából érkező bevándorlók mellett a – genetikailag – újkőkori-rézkori gyökerekkel bíró helyi lakosok is megtalálhatóak, akik minden bizonnyal felvették az új szokásokat, ugyanis sírjukat az ide érkezők hagyományait követve alakították ki.

Szinte teljesen kicserélődött az őskorban a Brit-szigetek népessége

„Az összeurópai genomikai eredmények alapján megállapítható, hogy a harang alakú edények az Ibériai-félszigetről Közép-Európába a közösségek jelentős vándorlása nélkül jutottak el. Az Európa-szerte vizsgált egyének genetikai profiljában különböző mértékben mutatkozó Jamnaja-örökség alapján azonban kisebb mozgásokkal mindenképp számolnunk kell a kontinensen” – mondta el Szécsényi-Nagy Anna. Mindemellett azonban érdekesség, hogy most fény derült a már korábban vizsgált kelet-európai sztyeppvidék felől Európát elérő gödörsíros kurgánok (Jamnaja-kultúra) közösségeinek Nyugat-Európa genetikai történetét befolyásoló hatására is. Ezen keleti, sztyeppei elemek nyomon követésével igazolható lett most a harang alakú edényeket használó közösségek tömeges áttelepülése az európai kontinensről a Brit-szigetekre. Ez utóbbi térség őskori genetikai képe mindezidáig szinte ismeretlen volt. A mostani kutatások arra utalnak, hogy a lakosság cseréje igen jelentős, közel 90%-os mértékű volt a szigeteken és ez a bronzkor hajnalán újonnan érkező népcsoport adhatta a mai brit populáció genetikai örökségének nagy részét.

A korszak férfi viseletének rekonstrukciója
(Forrás: Landesamt für Denkmalpflege und Archäologie Sachsen-Anhalt – Landesmuseum für Vorgeschichte/Karol Schauer)

A 107, közte számos hazai intézmény részvételével készült kiterjedt tanulmány az archeogenetikusok, régészek és antropológusok világszintű összefogásának eddigi legjelentősebb eredménye, amely Európa egyik legnagyobb őskori rejtélyét fejtette meg. „Jelenlegi tudásunk szerint ez tekinthető a világ legszélesebb körű őskori genetikai vizsgálatának” – mondta el Szécsényi-Nagy Anna.

A i. e. 3. évezredből származó emberi maradványokat a régészekből, antropológusokból, genetikusból álló hazai kutatócsoport tagjai elemezték az MTA BTK Régészeti Intézet (Bánffy Eszter, Kiss Viktória, Köhler Kitti, Kulcsár Gabriella, Mende Balázs Gusztáv, Szécsényi-Nagy Anna), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás), a Budapesti Történeti Múzeum (Endrődi Anna), a Pest megyei Ferenczy Múzeum (Patay Róbert), a Salisbury Kft. (Czene András), a Magyar Természettudományi Múzeum (Bernert Zsolt), a debreceni Déri Múzeum (Dani János) munkatársaiként.

 

Irodalom:

Olalde, I., Brace, S., Allentoft, M. E., Armit, I., Kristiansen, K., Booth, T., Rohland, N., Mallick, S., Szécsényi-Nagy, A., Mittnik, A., Altena, E., Lipson, M., Lazaridis, I., H arpens, T.K., Patterson, N. J., Broomandkhoshbacht, N., Diekmann, Y.,Faltyskova, Z., Fernandes, D. M., Ferry, M., Harney, E., de Knijff, P., Michel, M.,Oppenheimer, J., Stewardson, K., Barclay, A., Alt, K. W., Liesau, C., Ríos, P.,Blasco, C., Vega Miguel, J., Garcia, R-M., Fernández, A. A., Bánffy, E., Bernabò-Brea, M., Billoin, D., Bonsall, C., Bonsall, L., Allen, T., Büster, L., Carver, S.,Castells Navarro, L., Craig, O. E., Cook, G. T., Cunliffe, B., Denaire, A., Dinwiddy, K. E., Dodwell, N., Ernée, M., Evans, C., Kuchařík, M., Farré, J. F., Fowler, C.,Gazenbeek, M., Pena, R. G., Haber-Uriarte, M., Haduch, E., Hey, G., Jowett, N.,Knowles, T., Massy, K., Pfrengle, S., Lefranc, P., Lemercier, O., Lefebvre, A.,Martinez, C. H., Galera Olmo, V., Ramirez, A. Z., Maurandi, J. L., Majó, T.,McKinley, J. I., McSweeney, K., Mende, B. G., Modi, A., Kulcsár, G., Kiss, V., Czene, A., Patay, R., Endrődi, A., Köhler, K., Hajdu, T., Szeniczey,T., Dani, J., Bernert, Zs., Hoole, M., Keating, O.C.H., Veleminsky, P., Dobeš, M., Candilio, F., Brown, F., Fernandez, A.F., Krause, J., Herrero-Corral, A-M., Tusa, S., Carnieri E., Lentini, L., Valent, A., Zanini, A., Waddington, C., Delibes76, G., Guerra-Doce, E., Neil, B., Zanini, A., Waddington, C., Brittain, M., Luke, M., Mortimer, R., Desideri, J., Besse, M., Brucken, G., Furmanek, M., Hałuszko, A., Mackiewicz, M., Rapin, A., Leach, L.n, Soriano, I., Lillios, K. t., Cardoso, J. L., Parker Pearson, M., Włodarczak, P.,Price, T. D., Prieto, P., Rey, P.-J., Risch, R., Rojo Guerra, M. A., Schmitt, A.,Serralongue, J., Silva, A. M., Smrčka, V., Vergnaud, L., Zilhão, J., Caramelli, D.,Higham, T., Thomas, M.G., Kennett, D.J., Fokkens, H., Heyd, V., Sheridan, A.,Sjögren, K.-G., Stockhammer, P. W., Krause, J., Pinhasi, R., Haak, W., Barnes, I.,Lalueza-Fox, C., Reich, D.: The Beaker Phenomenon and the Genomic Transformation of Northwest Europe. Nature; doi:10.1038/nature25738

Parker Pearson, M., Chamberlain, A., Mandy, J., Richards, M., Sharidan, A., Curtis, N., Evans, J. et al.: Bell Beaker people in Britain: migration, mobility, and diet. Antiquity 90 (2016) 620-637.

Price, T.D., Knipper, C., Grupe, G., Smrcka, V.: Strontium Isotopes and Prehistoric Human Migration, The Bell Beaker Period in Central Europe. European Journal of Archaeology 7 (2004) 9–40.

Vander Linden, M.: What linked the Bell Beakers in third millennium BC Europe? Antiquity 81 (2007) 343-352.

 

Sajtóvisszhang:

Az MTA közleménye:

http://mta.hu/tudomany_hirei/szinte-teljesen-kicserelodott-az-oskorban-a-brit-szigetek-nepessege-108477

http://ri.btk.mta.hu/hu/8-aktualis/431-europa-oskori-genetikai-kutatasasnak-legujabb-eredmenyei

Az ELTE közleménye:

https://www.elte.hu/content/nature-cikk-a-bronzkori-europai-migraciokrol.t.15928

Kossuth Rádió: A tudomány hangjai (08/04/2018)

https://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2018-04-07_14%3A32%3A00&ch=mr1

M1: Ma délelőtt (26/02/2018)

https://www.mediaklikk.hu/video/ma-delelott-2018-02-26-i-adas-2/

InfoRádió: SzigMa (27/02/2018):

https://infostart.hu/tudomany/2018/02/27/szinte_teljesen_kicserelodott_a_brit-szigetek_nepessege/

https://infostart.hu/magazin/szigma/adasok/2018/02/27/a_szigma_-_a_holnap_vilaga_cimu_magazin_2018._februar_27-i_adasa_-_2._resz/

Lánchíd Rádió: Szabad Szombat, 2018. február 24.

https://lanchidradio.hu/video/201993

Sajtómegjelenések/átvételek:

https://www.hirado.hu/tudomany-high-tech/osvilag/cikk/2018/02/23/szinte-teljesen-kicserelodott-az-oskorban-a-brit-szigetek-nepessege/

http://www.kisalfold.hu/tudomany/szinte_teljesen_kicserelodott_az_oskorban_a_brit-szigetek_nepessege/2550788/

http://www.origo.hu/tudomany/20180222-magyar-kutatok-szinte-teljesen-kicserelodott-az-oskorban-a-brit-szigetek-nepessege.html

http://www.piacesprofit.hu/tarsadalom/ezek-a-britek-mar-nem-azok-a-britek/

https://mno.hu/tortenelem/kicserelodott-a-lakossag-a-brit-szigeteken-de-nem-most-2449124?utm_source=feed&utm_medium=rss

https://qubit.hu/2018/02/22/magyar-kutatok-is-kozremukodtek-a-vilag-eddigi-legnagyobb-oskori-genetikai-vizsgalataban

https://kuruc.info/r/6/182964/

http://m.mult-kor.hu/magyar-kutatok-segitsegevel-fejtettek-meg-az-europai-ostrtenet-egyik-legnagyobb-rejtelyet-20180222?utm_source=social&utm_campaign=magyar-kutatok-segitsegevel-fejtettek-meg-az-europai-ostrtenet-egyik-legnagyobb-rejtelyet-20180222&utm_medium=facebook&fbrkMR=cookie



Vissza