Arany ékszerek és bronzfegyverek a vasút alatt: a bronzkori temető kincsei Nagycenkről 1.

2018. 07. 06

Ha Sopronba utazunk vonattal, nem is gondolnánk, hogy Nagycenk határában a vasúti pálya alatt egy 4000 éves temető nyomait tárták fel nemrégiben a régészek. 2004-2005-ben a Soproni Múzeum munkatársai Gömöri János vezetésével végeztek ásatásokat a vasút átépítését megelőzően, közvetlenül az osztrák határ mellett. A feltárt terület az Arany-patak völgyében található, amelyben az őskortól kezdve fontos közlekedési út vezethetett. Ezzel összefüggésben a vizenyős rét melletti szántó számos korszakban lakott volt. A feltárás során a késő újkőkori lengyeli kultúra gödrei (az egyikben két szép női szobrocskával), illetve az Árpád-kori (12. századi) Tóthczenk falu házai is előkerültek itt a bronzkor emlékei mellett (Gömöri 2007, 2011, 2016).

Kutatócsoportunk számára a legizgalmasabb a kora és középső bronzkor fordulóján (Kr. e. 2100–1750 között) lakott település részlete és a hozzá tartozó 27 sír, amelynek vizsgálatával az elmúlt időszakban foglalkoztunk (Gömöri et al. 2018).

 

A 61. sír ásatási fotója, a középkorú férfi karján bronz karpereccel
(Fotó: Gömöri János)

 

Másvilági útravalók

A bronzkori sírok az Arany-patak kanyarulatától északnyugatra fekvő 100×60 m-es feltárt terület északi szélén helyezkedtek el, s a sírmező egy része még biztosan feltárása vár. Azonban ezt figyelembe véve is jelentős a temető emlékanyaga, mivel a Kárpát-medence nyugati részén, a Rába folyó és a Bécsi-medence közötti térségben a Gáta–Wieselburg-kultúrához sorolt közösségek eddig ismert kb. 200 magyarországi csontvázas rítusú temetkezésének közel 14%-át képviseli a 27 nagycenki sír. A Kr.e. 2100–1600 közötti időszakban a mai Ausztria, Szlovákia és Magyarország határvidékén élők a sírokba az elhunyt eszközein, fegyverein és viseleti elemein kívül jellegzetes stílusú edényeket (pl. kétfülű korsókat, egyfülű bögréket, bordadíszes amforákat) helyeztek, valószínűleg a másvilágra szánt útravalóval a temetkezési rítus részeként. A nagycenki temetőben eddig előkerült sírok az említett időszak korábbi évszázadaiba, kb. Kr. e. 2100–1750 közé keltezhetők (a radiokarbon dátumok következő bejegyzésünkben olvashatók majd).

 

Az 51. sírból előkerült korsó
(Fotó: Hámori Péter)

 
A magyarországi hasonló jellegű leleteknek, valamint a további mintegy 1000, a mai Ausztria területén feltárt ilyen típusú sírnak csak kis hányada került publikálásra eddig (Kőszegi 1958; Bóna 1960; Bóna 1975, 237–239; Hicke 1987; Nagy–Figler 2009; Krenn-Leeb 2011; Nagy 2013; Melis 2017). Ezért a nagycenki sírok feldolgozása nagy előrelépést jelent a nyugat-dunántúli régió bronzkorának régészeti kutatásában. A településrészlet elemzéséről a későbbiekben adunk hírt.

A Nagycenk határában eltemetett nők, férfiak és gyermekek sírjaiból előkerült gazdag leletanyag (30 db réz- és bronztárgy és 5 db arany ékszer) arra utal, hogy a település és a temető egy kisebb közösséghez tartozhatott, amelynek vezető rétege számára elérhetők voltak a távolsági kereskedelemből beszerezhető, státuszjelző tárgyak (arany hajkarikák, borostyán, valamint réz- és bronzékszerek, fegyverek).

 

Réztőr a nagycenki temető 1. sírjából: a tőr pengéjét három szegeccsel erősítették a fából készült, mára elkorhadt markolathoz
(Fotó: Kiss Viktória)

 
A temető az élő társadalom tükre?

A sírokba tett mellékletekből az eltemetettek társadalmi helyzetére következtethetünk. Fontos azonban megjegyezni, hogy az előkerült leletek csak a korabeli használati tárgyak egy részét mutatják meg számunkra, hiszen a szerves anyagok (textilek, bőrök, fa tárgyak, fonott kosarak) a Kárpát-medence talajában csak a legritkább esetekben maradnak meg (a nagycenki temetőben fennmaradt fa maradványokról ugyancsak egy későbbi írásunkban számolunk be). Emellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a temetési szertartás részben az elhunytnak a társadalomban betöltött szerepét, részben pedig a hozzátartozók által befolyásolt megemlékezést tükrözi (Chapman 2013).

 

Arany hajkarika a nagycenki temető 55. sírjából mérés közben
(Fotó: Kiss Viktória)

 
Nagycenken két kettős temetkezés is előkerült, így a feltárt 27 sírban összesen 29 egyén, 8 férfi, 12 nő és két nem-meghatározható nemű felnőtt, valamint 7 gyermek maradványai feküdtek. A falu közösségéhez tartozó felnőttek és gyerekek életmódjáról, betegségeiről, esetleges családi kapcsolatairól Zoffmann Zsuzsanna (Zoffmann 2008) és Köhler Kitti fizikai antropológiai elemzései, valamint a folyamatban levő archeogenetikai és stabil izotópos vizsgálatok segítségével tudhatunk meg többet.

A réz-, bronz- és arany tárgyak alapján elkülöníthető a közösség vezető rétege. Mind az eltemetett tárgyak számában, mind anyagában két férfi sír emelkedik ki, amelyek körül a többi sír elhelyezkedik. Az 1. sírban, deszkából készült sírszerkezetben eltemetett fiatal férfit két réz nyakpereccel, két tőrrel, kartekerccsel temették el, felsőruháját egy réz tű fogta össze. A fém tárgyak vizsgálata szerint mellékletei nem bronzból, hanem ötvözetlen rézből készültek, ebből kiindulva ő lehetett a falu idősebb generációjának a vezére. Az 55. sírban egy középkorú harcos feküdt, a nyakperec, kartekercs és a hajfonatait díszítő négy arany hajkarika az ő esetében is kiemelkedő státuszt jelez. Bronzból készült tőre és baltája egyben a fémműves technológia fejlődésére, az ónnal való ötvözés megjelenésére, ezzel összefüggésben az 1. sírhoz képest későbbi korszakra utal. Eszerint az 55. sírban a falu egyik későbbi vezetője nyugodhatott.

 

Nagycenk-Laposrét bronzkori temetőrészlet térképe az eltemetettek neme és a fémmellékletek jelölésével
(Gömöri János térképe alapján készítette Gucsi László)

 
A női sírok közül a bronzlemez diadémmal eltemetett fiatal lány sírja (77. sír) a magyarországi bronzkor kutatásban különlegesen szép leletnek számít.

 

Nagycenk-Laposrét 77. sír részletfotója, 17-19 éves lány koponyáján bronzdiadémmal
(Fotó: Gömöri János)

 
A vékony bronzpántot sapkaszerű fejfedő szélét díszítő, vagy fátylat a homlokra szorító pántként viselhették, hátul fonallal összekötve. A női viseletet ezen kívül a bronz hajkarikák jellemzik a nagycenki temetőrészlet alapján. Hasonló ékszereket az ausztriai kora bronzkori temetőkből ismerünk, amelyek számos viseletrekonstrukció alapjául szolgáltak (Neugebauer 1994; Grömer 2016).

 

Bronzkori viseletrekonstrukció az Iron Age Danube rendezvényén
(Forrás: http://celefindel.blogspot.hu/2017/03/iron-age-danube-model.html)


Köszönetnyilvánítás

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Soproni Múzeum munkatársainak, és az ásatásvezető Gömöri Jánosnak a leletanyag közös feldolgozásának lehetőségéért. A temető emlékanyagának teljes közlése az Acta Archaeologica Hungarica 69. számában olvasható (Gömöri et al. 2018). A kerámia és a fém tárgyak nyersanyagának és készítési technikájának részletes vizsgálatát a Magyar Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumával, a Budapesti Neutronközponttal és a mannheimi CEZA GgMBH laboratóriumával együttműködésben végezzük, a vizsgálatok eredményeit további cikkekben publikáljuk. Az embercsontokból készült három radiokarbon mérés az MTA ATOMKI Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában készült.

 

Kiss Viktória – Melis Eszter

<

Irodalom

Bóna I.: Az oroszvári 4. női sír melldísze (Adatok a közép-dunamedencei bronzkori viselethez II.) (The pectoral ornament of the female grave 4 at Oroszvár. Data Illustrating the Costume of the Bronze Age in the Middle Danube Basin. II.). Archaeologiai Értesítő 87 (1960) 198–203.
 
Bóna I.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49. Budapest 1975.
 
Chapman, R.: Death, Burial and Social Representation. In: Nilsson Stutz, L., Tarlow, S.: The Oxford Handbook of the Archaeology of Death and Burial. Oxford 2013, 47–57.
 
Gömöri J.: Nagycenk, Köves-rét dűlő (Győr-Moson-Sopron megye) In: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon. Kiállítási katalógus. Ed.: Ilon G. Szombathely 2007, 114–117.
 
Gömöri J.: A nagycenki idolpár lelőkörülményei (Die Fundumstände des neolithischen Idolpaares von Nagycenk). In: „…eleitől fogva”. A 75 éves Makkay János köszöntése. Szerk. Fekete M., Vitári Wéber A. SpecN Supplementum 11. Vivarium fontium 6. Pécs 2011, 75–94.
 
Gömöri J.: Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Fertő D-i partszakaszának régészeti lelőhelyei (2012-ig) (Archäologische Fundstellen am Südufer der Neusiedler Sees, bis 2012). In: Fertő–Hanság – Neusiedler See–Seewinkel. Nemzeti Park – Monografikus tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről. Eds: L. Kárpáti, J. Fally. Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest 2012, 258–270.
 
Gömöri J.: Árpád-kori település Nagycenk határárában – Előzetes jelentés (Settlement from the Árpád Age in the victinity of Nagycenk). In: Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Eds: Csécs T., Takács M. Győr 2016, 229–244.
 
Gömöri J., Melis E., Kiss V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg Culture at Nagycenk (Western Hungary). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 69 (2018) 5–82.
 
Grömer, K.: The Art of Prehistoric Textile Making. The development of craft traditions and clothing in Central Europe. Wien 2016.
 
Hicke, W.: Hügel- und Flachgräber der Frühbronzezeit aus Jois und Oggau. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 75. Eisenstadt 1987, 5–229.
 
Kőszegi F.: Az oroszvári bronzkori temető (The Bronze Age cemetery at Oroszvár /Rusovce). Folia Archaeologica 10 (1958) 43–59.
 
Krenn-Leeb, A.: Zwischen Buckliger Welt und Kleinen Karpaten – Die Lebenswelt der Wieselburg-Kultur. Archäologie Österreichs 22 (2011) 11–26.
 
Melis E.: Analysis of secondary mortuary practices in the Early Bronze Age inhumation burials from North-Western Hungary. Musaica Archaeologica 2017 (1) 7–22.
 
Nagy M.: Der südlichste Fundort der Gáta-Wieselburg-Kultur in Zsennye-Kavicsbánya/Schottergrube, Komitat Vas, Westungarn. Savaria 36 (2013) 75–173.
 
Nagy M., Figler A.: Dentáliumékszerek a Gáta-Wieselburg kultúra temetkezéseiben (Dentalium jewellery in the burials of the Gáta-Wieselburg culture). In: MΩMΟΣ VI. Nyersanyagok és kereskedelem. Őskoros Kutatók VI. Összejövetelének konferenciakötete – Kőszeg, 2009. március 19–21. Ed.: Ilon G. Szombathely 255–266.
 
Neugebauer, J-W.: Bronzezeit in Ostösterreich. St. Pölten–Wien 1994.
 
Zoffmann Zs.: A bronzkori Gáta-Wieselburg kultúra Nagycenk-Laposi rét lelőhelyen feltárt temetkezéseinek embertani vizsgálata (The anthropologic study of the burials unearthed at the Nagycenk-Laposi rét site of the Bronze Age Gáta-Wieselburg culture). Arrabona 46 (2008) 9–34.


Vissza