EAA 2017 – Kutatóink Európa régészeinek találkozóján
Az Európai Régészek Szövetségének (European Association of Archaeologists) 23. éves találkozóját 2017. augusztus 30. és szeptember 2. között rendezték meg a hollandiai Maastrichtban. A helyszínválasztásban fontos szerepet játszott, hogy 25 évvel ezelőtt, 1992-ben itt írták alá a Maastrichti Szerződést, ami az Európai Unió megalakulását jelentette. Maastricht fontos stratégiai jelentőségére utal, hogy egyik legrégibb épített öröksége a Maas folyón átívelő, római kori előzményekre visszavezethető, Szent Szerváciuszról elnevezett híd. A konferencia szervezői ezt a hidat választották a konferencia logójául és a találkozó mottójával (Building Bridges) is felhívták a figyelmet arra, hogy a régészettudomány a hidakhoz hasonló stratégiai szerepet tölt be, hiszen a multidiszciplináris módszerek alkalmazásával olykor távoli tudományterületeket köt össze. Emellett a szervezők egy másik fontos szerepre, az örökségvédelem és a társadalom közötti kapcsolatok kiépítésére, és a tudomány eredményeinek a nagyközönséggel való megosztására is ösztönözték a résztvevőket (ld. a szervezők üdvözletét; „Do cross the bridge and present your research to the public”).
A nagyszabású nemzetközi konferencián 175 szekcióban mintegy 1800 előadás hangzott el. Kutatócsoportunk eredményeiről három előadásban számoltunk be.
Kiss Viktória és szerzőtársai a Collaborative contributions to the study of Copper and Bronze in the Carpathian Basin című előadása a “Welding a new approach to the study of ancient metals” c. szekcióban (szekció szervezők: M. Pearce–T. Stöllner) hangzott el. A szekció a régészek, fizikusok és anyagtudósok részvételével végzett sikeres archeometallurgiai esettanulmányokat kívánta bemutatni. Előadásunk a Budapesti Neutronközponttal, illetve a Miskolci és Debreceni Egyetemmel kooperációban végzett roncsolásmentes és roncsolásos fémvizsgálatokat, valamint az elmúlt hetekben a mannheimi CEZA laboratóriumban elkészült ólomizotópos elemzési eredményeket mutatta be. Utóbbi 22 új ólomizotópos adat jelentőségét az is adja, hogy mindezidáig csupán két leletegyüttes 9 tárgyának hasonló elemzése állt rendelkezésre a magyarországi bronzkor időszakából. Az új adatok szerint a most vizsgált, Kr. e. 2800 és 1600 közé keltezhető fémtárgyak nyersanyaga kivétel nélkül a Gömör-Szepesi-érchegység (ma Szlovákia) területéről származhatott.
Melis Eszter és Hajdu Tamás Analysis of secondary mortuary practices in the Early Bronze Age inhumation burials from North-western Hungary c. előadásukkal a “Burials as complex features: Exploring new approaches to death and burial in archaeology” címmel megrendezett szekcióhoz csatlakoztak (szekció szervezők: F. Fahlander, A. Klevnäs és K. Rebay-Salibury). A prezentáció a nyugat-dunántúli csontvázas temetkezések elemzése révén a kora és középső bronzkori „sírrablások” és „utántemetkezések” problémáját járta körül. A szerzők többek között a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában fellelhető antropológiai anyagokon a patinanyomok, vagyis a bronztárgyak által a csontokon megfigyelhető zöldes elszíneződés vizsgálatát végezték el. Ennek segítségével kísérelték meg a sírokban eltemetett bronztárgyak mennyiségét rekonstruálni és a temetkezések újbóli felnyitását újraértelmezni.
Pásztókai-Szeőke Judit, Szathmári Ildikó, Kulcsár Gabriella, Polgár Péter és Kiss Viktória Pottery, Plants and Textiles Intertwined. Textile Imprints and Tools from the Middle Bronze Age Tell Settlement of Füzesabony-Öregdomb (Hungary) c. előadása a „Plants as fibre resources. Approaches from the science and arts perspectives” c. szekcióban (szekció szervezők: S. Karg–O. Brinkkemper–S. Harris) hangzott el. Az előadás a füzesabonyi bronzkori településen előkerült textillenyomatos kerámiatöredékek alapján rekonstruált textilművességi technikákat ismertette. A vizsgálatok felhívták a figyelmet a növényi alapanyagokból (a len és kender mellett csalánból, faháncsból és más növényi rostokból) készíthető textilek fontosságára, amelyeket nemcsak az őskorban, de Európa számos területén a későbbi korokban is, egészen az újkorig használtak.
