Középpontban a bronzkori ember
Az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás kutatócsoportja a bronzkori ember életmódjának jobb megismerését tűzte ki célul az ötéves kutatómunka során. Programunk címe, A csontoktól, bronzoktól és telepektől a társadalomig: Vándorlások és társadalmi változások multidiszciplináris kutatása a bronzkori Magyarországon (Kr. e. 2500–1500) is ezt fejezi ki: a tárgyalt ezeréves periódusban az emberi temetkezések maradványainak, a bronzból készült használati tárgyaknak és a falvak nyomainak vizsgálatával szeretnénk az eddiginél részletesebb képet rajzolni arról, mit ettek a bronzkori emberek, milyen ruhákat hordtak, hogyan készítették és használták eszközeiket, milyen ünnepi rítusaik voltak.
Fontos szempont a korszak emberábrázolásainak megértése is. A magyarországi leleteknél talán jobban ismertek és könnyebben is érthetőek azok a skandináviai sziklavésetek, ahol a sziklába vájt ábrázolások karddal, harci baltával felszerelt, hajókkal közlekedő bronzkori harcosokat jelenítenek meg.
Sziklavésetek a svédországi Tanumból és Askumból
(http://www.rockartscandinavia.com; Ling–Uhnér 2014)
A magyarországi bronzkorból is ismerünk emberábrázolásokat, edényekről és bronz tárgyakról egyaránt. Ezek közül néhány a mai szemlélő számára is világosan értelmezhető: ilyenek a Mende-Leányvár illetve Százhalombatta-Földvár településein előkerült középső bronzkori, Kr. e. 2000–1500 között készült urnák. Az egyiken bronztőr jelzi a férfit, a másikon plasztikus dudorok, mellek segítségével nő alakját jelenítették meg.
Férfit és nőt szimbolizáló anyagedények (Sorensen–Rebay-Salisbury 2008, Fig. 6 nyomán)
Más ábrázolások stilizáltabbak, megértésükhöz alapos elemzés segítségével juthatunk közelebb. Ilyen például a kora bronzkor végére (Kr.e. 2000 tájára) keltezhető, Rákóczifalva-Kastélydomb lelőhelyről előkerült urna, melyen a plasztikus agyagbordákból álló ábrázolást feltartott kezű ember megjelenítésének tartják a témával foglalkozó kutatók. Ugyanezt a motívumot látjuk egy hasonló korú szigetszentmiklósi sír kis bögréjén is. Kicsit későbbiek a Dunántúlon sírokban és az ún. Tolnanémedi típusú bronz kincsekben jellemző, ruhadíszként viselt „fésűemberek”. Mucsi (Lengyel)-Sánc településéről olyan kőből készült öntőforma került elő, amellyel a kincsek névadó lelőhelyén talált bronz csüngődísz is készülhetett.
Balról jobbra: Feltartott kezű ember stilizált ábrázolása kora bronzkori síredényeken Rákóczifalva-Kastélydombról, és Szigetszentmiklós–Felső Ürge-hegyi-dűlő 139. sírjából (Csányi 1992, Abb. 47; Patay 2009, 9. ábra nyomán), valamint középső bronzkori bronz ruhadísz Tolnanémediből és kőből készült öntőforma Mucsi (Lengyel)-Sánc lelőhelyről (Bóna 1975, Abb. 22., Taf. 269. 10. nyomán)
A Lendület Mobilitás kutatócsoport logójául ez utóbbi csüngőt választottuk, mely a korszak emberét és jellegzetes bronz ruhadíszeit egyaránt reprezentálja. A logón az általában öt vagy hat „fésűláb” helyett három található meg. Ezek jelképezik kutatási programunk három „pillérét” és kutatócsoportját, melyek feladata: (1) a sírokból előkerült csontok hagyományos régészeti és bioarchaeológiai vizsgálata, (2) bronz eszközök, fegyverek és ékszerek elemzése, továbbá (3) a házak és a korabeli településszerkezet minél részletesebb feltérképezése, a korabeli társadalmat alkotó csoportok megismerése.
Az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport logója
Irodalom
Bóna, I. 1975. Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologia Hungarica 49. Budapest.
Csányi, M. 1992. Bestattungen, Kult und sakrale Symbole der Nagyrév-Kultur. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 83–88.
Keszi T. 2015. Pont, pont, vesszőcske – hová lett a fejecske? Magyar Régészet 2015 tél.
Kiss, V. 2009. The Life Cycle of Middle Bronze Age Bronze Artefacts from the Western Part of the Carpathian Basin. In: Kienlin, T.–Roberts, B. (eds): Metals and Societies. Studies in Honour of Barbara S. Ottaway. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie 169. Bonn, 328–335.
Kovács, T. 1992. Glaubenswelt und Kunst. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 76–82.
Ling, J.–Uhnér, C. 2014. Rock art and metal trade. Adoranten 21 (2014) 23–43.
Patay R. 2009. A Nagyrév-kultúra korai időszakának sírjai Szigetszentmiklósról – Burials of the early Nagyrév culture from Szigetszentmiklós. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19 (2009) 109–227.
Poroszlai 1992. Százhalombatta-Földvár. In: Meier-Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 153–155.
Sorensen, M.L.S.–Rebay-Salisbury, K. 2008. Landscapes of the body: burials of the Middle Bronze Age in Hungary. European Journal of Archaeology 11 (2008) 49–74.
Schreiber R. 1984. Szimbolikus ábrázolások korabronzkori edényeken – Symbolische Darstellungen an frühbronzezeitlichen Gefäßen. Archaeologiai Értesítő 111 (1984) 3–28.
Vicze, M. 2009. Nagyrév symbolism revisited: Three decorated vessels from Százhalombatta and Dunaújváros. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19 (2009) 309–318.
