Közösségi események rekonstruálásának lehetősége egy edénytípus funkciójának vizsgálata által – új tanulmány a Magyar Régészet online folyóiratban
A középső bronzkori (2000/1900 – 1500/1450 cal BC) pácolóedények többszintű vizsgálatát mutatja be Szabó Nóra új tanulmánya a Magyar Régészet online folyóiratban. Az Új Nemzeti Kiválóság Program 2021/2022. évi támogatásával végzett kutatás a Középső bronzkori gasztronómia nyomában: természettudományos és edénybiográfiai elemzések a „pácolóedények” funkciójának meghatározására című projekt részeként valósult meg.
A pácolóedények formai sajátosságai
A vizsgálat középpontjában álló edénytípus különleges kialakításával (pl.: belső bütykök, különleges díszítés) már korábban felkeltette a régészettudomány szakembereinek érdeklődését, de a jelen kutatásban elvégzetthez hasonlóan részletes elemzés még nem készült a pácolóedényekről és ezek előkerülésének körülményeiről. Mind megjelenése, mind a leletösszefüggés, amelyben sokszor előfordul, valamint az edények állapota is több esetben arra utal, hogy nem teljesen szokványos tárgyról beszélhetünk. A kutatás egyik fő kérdése a tárgytípushoz való általános hozzáférés, valamint a hozzá köthető események: vajon csak kevesek vagy a közösség összes tagja számára használható edénytípusról van szó? Hétköznapi vagy kiemelt esemény részeként alkalmazták az edényt? Ugyan a középső bronzkorban a Kárpát-medence területén a közösségi étkezés egyértelmű régészeti lenyomatával ritkán találkozhatunk településeken (Csányi–Tárnoki 2013) vagy temetőkben, távolabbi területekről ismert párhuzamok, valamint közvetett jelenségek alapján feltételezhető a gyakorlat megléte. A pácolóedények a különleges külalak, valamint leletösszefüggések miatt akár az ilyen típusú események (lakomák?) lenyomatai vagy részesei is lehetnek (Gucsi–Szabó 2018).
A pácolóedény a korszak urna alakú edényeinek formavilágát és minőségét tükrözi. Belső felülete durvított vagy bekarcolt, alján és falán sokszor bütykökkel és/vagy bordadísszel ellátott. Az edény alja lehet lapos vagy gömbölyű. Válla alatt lyukakat (4 db) alakítanak ki, amelyek körül más tárgyakon nem látható plasztikus díszeket helyeznek el. A bordadísz fontos közösségi identitást reprezentáló eleme lehet a tárgynak, hiszen vagy a fecskefark alakú, vagy a félhold alakú, a korszakban elterjedt bronzcsüngőket utánozza. A középső és késő bronzkor közötti átmeneti periódust képező Koszider-időszakban pedig a tárgy a többi edényhez hasonlóan igen díszített külső felületet kap.
Az érintett edénytípus a bronzkor középső időszakában válik széles körben elterjedtté az eddigi ismereteink alapján. Korábban tejtermékek készítésével vagy alkoholos italok erjesztésével hozta összefüggésbe a kutatás, mely elméleteket főként az edény megformázásának sajátosságaira és néprajzi párhuzamokra alapozták (Patay–Patay 1965; Horváth 1974, 61−61; Németi 2011; Pozsgai–Savanyú 2016). A pácolóedényeket formailag a tárolóedényekhez, funkcionálisan, prekoncepciók alapján pedig a feldolgozás csoportjába helyeznénk. A gyakorlatban azonban egy köztes megoldás tűnik a legjobbnak: a speciális kialakításnak köszönhetően elkészített „terméket” később tárolhatták is az edényben.
Legnagyobb számban települések hulladékgödréből vagy úgynevezett strukturált depozitumokból (tudatos emberi cselekvés eredményeképpen elhelyezett leletek) kerül elő az edénytípus. A bütykös durvított felület egyértelműen mutatja, hogy az edénynek funkcionálisan megszabott szerepe lehet, hiszen ezeknek a kívülről láthatatlan jegyeknek a kialakítása a készítés technológiai folyamatában egy további lépcsőfok betoldásával jöhet csak létre. Hasonlóan funkcionális megoldásnak tűnik a korábban léleklyukként értelmezett váll alatti lyuk (Bóna 1975, 28), amit kiemel a körülötte megjelenő, fém csüngőkre hasonlító díszítőelem.
A vizsgálatba bevont települések elhelyezkedése
A tanulmányban bemutatott vizsgálatban a Budapesten és környékén található, főként Vatya településekről (egy kora és egy késő bronzkori mintával kiegészítve) gyűjtött minták szerepelnek. A pácolóedények vizsgálata három irányelvet követett: 1, a leletanyag szintjén: az edények külalakjának vizsgálata; 2, a leletösszefüggések szintjén: leletkörülmények és az edénytípus térbeli előfordulásának feltérképezése a településeken belül (térinformatikai vizsgálatok, aktivitási zónák elemzése); 3, természettudományos vizsgálatok: az edények korábbi tartalmának rekonstruálása (szervesanyag-maradvány elemzése).
Strukturált depozitumok feltárás közben. 1. Budajenő– Hegyi-szántók 80. objektum; 2. A Budapest, III. Sorompó u.- Folyamőr u.-Bogdáni u. által határolt terület (volt Buszesz) területén feltárt egyik strukturált depozitum (Szilas et al. 2020, 7.12. kép)
Az utóbbi években megfigyelt strukturált depozitumokban a tárolóedények és a fazekak magas aránnyal szerepelnek, mely összetétel a korszak főként bögrékből és korsókból álló edénydeponálási hagyományától teljesen eltérő képet mutat. Ezeknek az együtteseknek pedig sok esetben a pácolóedények lehetnek a központjában, ami az edény közösségben betöltött szerepére mutathat. A térbeliség kérdésében érdekes eredmény, hogy a Budajenő-Hegyi-szántók és a Budapest, III. Királyok útja 291. településeken végzett, aktivitási zónákra és térhasználatra irányuló geo-statisztikai elemzések kimutatták, hogy noha egy különleges edénytípusról beszélünk, annak jelenléte nem teljesen egyedi (4. kép). Az edények térbeli szóródása – főként az utóbbi lelőhelyen – arra utal, hogy háztartások vagy kooperáló háztartások szintjén használhatták az edénytípust. Így az edény jelenléte és használata nem elérhető és adott minden egyes személy számára, azonban, ha a közösségi folyamatok szintjén gondolkodunk, akkor a tárgynak a szélesebb körű, esetlegesen kisebb csoportok által közösen gyakorolt használata feltételezhető.
Pácolóedények előfordulása Budajenő–Hegyi-szántók és Budapest, III. Királyok útja 291. lelőhelyeken belül
Szabó Nóra
Irodalom:
Bóna, I.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologia Hungarica 49. Budapest 1975.
Csányi, M.–Tárnoki, J.: A Dinner Set from a Bronze Age House in Level 2 of the Túrkeve- Terehalom Settlement. In Anders, A., Kulcsár, G., Kalla, G., Kiss, V., V. Szabó, G. (eds.): Moments in Time. Papers Presented to Pál Raczky on His 60th Birthday. Budapest 2013, 707−724.
Gucsi, L.–Szabó, N.: Examination and possible interpretations of a Middle Bronze Age structured deposition. Dissertationes Archaeologicae 3/6 (2018) 217–286.
Horváth, L.: Őskori hordó alakú edény Szigligetről (A prehistoric barrel-shaped vessel from Szigliget). Archeologiai Értesítő 101 (1974) 55–63.
Németi, J.: Bronzkori vajkészítő edény (köpülő). A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 53 (2011) 69−81.
Patay, P., Patay, Á.: A nagyrévi kultúra leletei Diósdon (Funde der Nagyrév-Kultur in Diósd). Archeologiai Értesítő 92 (1965) 163−167.
Pozsgai H.–Savanyú B.: Középső bronzkori vajkészítő edény Székesfehérvár határából (Butter churn from the Middle Bronze Age found in the outskirts of Székesfehérvár). Alba Regia 44 (2016), 9−15.
