Kutatócsoportunk új eredményei cikkben és kiállításon
A Lendület Mobilitás Kutatócsoport új régészeti és bioarcheológiai témájú kutatásait az utóbbi hetekben egy új tanulmányból és kiállításon is megismerhette a nagyközönség.
Mobilitás, táplálkozás, életmód és betegségek a bronzkor első ezer évében
A biorégészeti kutatási eredményeinket összefoglaló magyar és angol nyelvű tanulmány a Magyar Régészet online folyóirat 2021. őszi számában jelent meg (Kiss et al. 2021). A cikk a bronzkor első felében (Kr. e. 2500–1500 között) jellemző vándorlások, a táplálkozás és az életmód, betegségek kérdéskörét vizsgálja a megmaradt csontmaradványok összetett elemzésével.
A kisgyermekkorban a táplálék és a víz fogyasztásával a fogzománcba maradandóan beépült stroncium és oxigén (87Sr/86Sr and δ18O) stabil izotópok arányát a felnőtt egyén csontjában, illetve az előkerülési hely talajában megfigyelhető arányokkal összehasonlítva megállapítható, hogy az adott területen született, vagy pedig máshonnan vándorolt-e be a vizsgált egyén. A bronzkori adatok exogám házasodási szokásokra, vagyis távoli területeken született, és adott esetben a mai Magyarország térségébe érkezett és itt halálukat lelt nőkre utalnak, emellett harcokban, véres csatákban, vagy kereskedelmi kapcsolatok révén messze földre eljutott férfiakra is következtethetünk. Magyarországi lelőhelyek hamvasztásos emberi maradványain elsőként elvégzett stroncium izotópos elemzéseink többek között a vatyai kultúra 525 síros, Szigetszentmiklóson feltárt temetőjében 29 egyén vizsgálatát tették lehetővé. Eredményeink hozzájárultak egy 7-8 hónapos iker-magzataival eltemetett 25-35 éves, magas társadalmi helyzetű és feltételezhetően nem-helyi születésű nő élettörténetének megismeréséhez (Cavazzuti et al. 2021; Kiss et al. 2021).
Felnőtt nő és 7-8 hónapos iker magzatainak
elhamvasztott csonttöredékei, Szigetszentmiklós–Ürgehegy
241. sírból (Kiss et al. 2021, 5. kép, Cavazzuti et al. 2021, Fig. 4 nyomán)
A genetikai és izotópos vizsgálatok megerősítik azt a heterogenitást, amit egyes kora és középső bronzkori temetőkben feltárt emlékanyag régészeti elemzése mutat. Eszerint az általunk vizsgált ezer évben több irányból érkező közösségekkel számolhatunk a mai Magyarország területén. Ekkoriban, valamint a következő évszázadokban alapozódik meg a mai Európa genetikai képe, amely az immáron jelen levő három fő komponens, a középső kőkorban itt élő vadászó-gyűjtögetők, az újkőkorban a Közel-Keletről és a Balkánról érkező földművesek és a kelet-európai sztyeppéről nyugat felé terjedő pásztorok régiónként eltérő arányú keveredéséből jön létre.
A csontmaradványok szén és nitrogén stabil izotópos vizsgálatával az emberi populáció és a háziállatok étrendjére, életmódjára vonatkozó adatok nyerhetők. A Közép-Európa nyugati részén elvégzett nitrogén izotópos vizsgálatok szerint a bronzkorban a legmagasabb társadalmi réteghez tartozók, illetve a férfiak általában több húst ettek. A legújabb szén izotópos elemzések azt bizonyítják, hogy az árpa és búzafélék fogyasztása mellett Kr. e. 1500-tól a köles is egyre gyakoribb táplálék lett. A kora és középső bronzkori emberi maradványok genetikai elemzése azt jelzi, hogy ekkoriban még nem alakult ki a laktóz tolerancia, vagyis a tehéntej fogyasztása a korábban feltételezettnél később, jóval az élelemtermelés elterjedése után vált jellemzővé.
A paleopatológiai elemzésekkel az életmódra utaló jelenségek (pl. megerőltető munkavégzés), betegségek és sérülések nyomai is azonosíthatók. A fogak vizsgálata alapján az alultápláltság és a vashiányos vérszegénység gyakori volt a bronzkorban. Néhány esetben ki lehet mutatni a felnőttkort megélt csípőficamos és bénult (paralízises) egyéneket is, ebből arra következtethetünk, hogy a korabeli társadalom nem volt kirekesztő a sérültekkel szemben.
Fogzománc hypoplasia nyoma egy 8-10 éves gyermek fogán, Érd-Hosszúföldek 207/661. objektum (Kiss et al. 2021, 8. kép)
Kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban
A tavaly év végén a Tiszafüred-Majoros-halom III. lelőhelyen feltárt bronzkori tömegsír leletei 2021. november 24-étől megtekinthetők a Kiss Pál Múzeum új régészeti kiállításán. Az Örökségünk a föld mélyéből című kiállítás a múzeum új épületében, a Tariczky Endre Régészeti Kiállítás, Kutató- és Raktárbázison látogatható.
A legújabb, 21. században végzett ásatások eredményei mellett a 19. században feltárt leletek is bemutatásra kerültek, amelyekről a tömegsírról szóló írásunkban részletesebben is olvashatnak.
Tiszafüred-Majoroshalom III. lelőhely, 4. objektum
A régészeti leletek és emberi maradványok feltárásában és tudományos feldolgozásában a Kiss Pál Múzeum mellett a debreceni Déri Múzeum, az ELTE Embertani tanszék és a BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkatársai is részt vesznek. A több intézmény együttműködésével végzett feldolgozásról további részletek találhatók a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum honlapján és youtube csatornáján itt, itt és itt.
Kiss Viktória
Irodalom
Cavazzuti C, Hajdu T, Lugli F, Sperduti A, Vicze M, Horváth A, Major I, Molnár M, Palcsu L, and Kiss V (2021) Human mobility in a Bronze Age Vatya ‘urnfield’ and the life history of a high-status woman. PLoS ONE 16(7): e0254360. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0254360
Kiss V., Czene A., Csányi M., Dani J., Fábián Sz., P. Fischl K., Gerber D., Giblin, J., Hajdu T., Köhler K., Melis E., Mende B. G., Patay R., Szabó G., Szécsényi-Nagy A., Szeverényi V., Kulcsár G. (2021) Módszerek és lehetőségek a bronzkori közösségek kutatásában: A Lendület Mobilitás Kutatócsoport biorégészeti elemzési eredményei (2015-2020). Magyar Régészet 10 (2021) 30–42.
