Megtartó közösség a bronzkorban: családok és faluközösségek
Az idei Régészet Napja programsorozat mottója a megtartó közösség. Néhány gondolatot idézünk a szervező Magyar Régész Szövetség felhívásából:
„A kooperáció, együttműködés mindig is a sikeres közösségek ismérve volt, de a régmúlt embere méginkább rá volt utalva a körülötte élő közösségre. Méretüktől, jellegüktől, felépítésüktől függően vagy élethosszukat tekintve ezek a közösségek nagyon sokfélék lehettek akár vérségi, társadalmi, gazdasági vagy éppen egy vallási vagy más szellemi közösségről volt szó. Milyen eszközökkel segítheti a régészet a régmúlt különböző közösségeinek felismerését, bemutatását?”
A Lendület Mobilitás Kutatócsoport által vizsgált, Kr. e. 2500 és 1500 közötti bronzkori időszakból számos adat utal a településeken belül a társadalom alapegységeként értelmezhető háztartásokra. E háztartási egységek nyomaiból, például a korszakban jellemző 40-60 m2-es házak berendezéséből, a padláson tárolt, „éléskamraként” szolgáló gabonamaradványokból, vagy a házak környezetében előkerülő tárológödrök leleteiből a hagyományos társadalmakban rendszerint vérségi kapcsolatok által (is) összetartott család életének részleteit ismerhetjük meg.
A háztartási egység elméleti modellje (Csippán et al. 2010, 3. ábra)
Túrkeve-Terehalom középső bronzkori tell-településének feltárásáról szóló beszámolójában Tárnoki Judit jól összefoglalja, mit érez a régész, amikor a négyezer évvel ezelőtt élt emberek mindennapjaiba nyer bepillantást (Tárnoki 2016):
„Csányi Marcsi kolléganőmmel, akivel 10 éven át ástuk ezt a telepet, kiálltunk a mély szelvény szélére, hogy végre megnézzük, hogy valójában mit is bontunk már hetek óta. És ekkor leesett az állunk. A „rendetlen” fadarabok, deszkalenyomatok hirtelen összeálltak egy egésszé: a ház falában egy hatalmas gerenda volt lefektetve alapozásképp, a ház középső helyiségét pedig egy fantasztikus fa-szerkezet borította, ami nem lehetett más, mint a lehullott födém szabályosan összeerősített deszkái, közöttük egy padlásajtó méretű nyílással, melyen át a tetőtérbe lehetett egykor feljutni. Csak álltunk ott és szótlanul bámultuk ezt a 4000 éves pompás ácsmunkát és szorult a torkunk: hirtelen beleláttunk a múltba, valóságosabban, mint bármikor.”
A túrkevei bronzkori telep 4. települési szintje – ásatási fotó és a feltárt ház rekonstrukciója (kép: Tárnoki 2016)
Ugyanígy fontos részleteket ismerhetünk meg a házakban megtalált berendezés, például a Százhalombatta-Földváron feltárt hasonló korú településen a többféle étel készítésére alkalmas tűzhelyek, vagy a fent említett túrkevei ásatáson előkerült leomlott polc feltárásából. Utóbbi polcon a szerencsés körülményeknek köszönhetően a ház omladéka által megőrizve, egymásra rendezett oszlopokban, épen került elő a házban lakó család ünnepi lakomáira tartogatott 34 darabból álló asztali edénykészlet (Csányi–Tárnoki 2000, 2013, 2018; Vicze 2013).
Túrkeve-Terehalom, épen megmaradt 3500 éves edénykészlet (Csányi–Tárnoki 2018)
A házak közötti utcák és közösségi terek is a bronzkori falvak lakóinak életéről tanúskodnak, és persze a tell-településeket kerítő árkok kiásása sem elképzelhető az ott lakók együttes munkája nélkül (Vicze 2013).
Külső terek rekonstrukciója Százhalombatta-Földvár ásatási eredményei alapján (Vicze 2013, 2. kép 1)
A Tiszaug-Kéménytetőn, vagy legutóbb Borsodivánkán feltárt, az összeomlott házmaradványok között megőrződött díszített házfalak a korabeli közösségeket összetartó szimbólumrendszerek emlékei. Fennmaradásuk annak a szokásnak köszönhető, hogy a négyezer évvel ezelőtti településeken élők ragaszkodtak hozzá, hogy az őseik által birtokba vett térben, évszázadokon át ugyanott és ugyanúgy építsék fel lakóépületeiket. Az egymás fölött megépült házakból így létrejött lakódombok a közösségi emlékezet színtereivé váltak.
Tárnoki Judit a tiszaugi díszített bronzkori ház rekonstrukciójáról mesél a szolnoki múzeum kiállítását látogató múzeumbarátoknak (kép: Damjanich János Múzeum)
Kiss Viktória
Irodalom
Csányi M.–Tárnoki J.: A Berettyó–Körös-vidék középső bronzkori lakói – a Gyulavarsánd-kultúra. In: Visy Zs. (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2000, 158-160.
Csányi M.–Tárnoki J.: A Dinner Set from a Bronze Age House in Level 2 of the Túrkeve-Terehalom Settle-ment. In: Anders, A., Kulcsár, G., with Kalla, G., Kiss, V., V. Szabó, G. (eds): Moments in Time: Papers Presented to Pál Raczky on His 60th Birthday. Ősrégészeti Tanulmányok/Prehistoric Studies I. Budapest 2013,707–723.
Csányi M.–Tárnoki J.: Város a felszín alatt. Határtalan Régészet 2018/2, 34–37. http://epa.oszk.hu/03200/03255/00006/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_2.pdf
Csippán P., Kovács Zs., Tugya B.: Archeozoológia. In: Pető Á, Kreiter A. (szerk.): Mikroszkóppal a régészet szolgálatában. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Alkalmazott Természetudományi Laboratóriumában végzett természet- és környezettudományos vizsgálatok bemutatása. Budapest 2010, 35–42.
Tárnoki J.: Mi az értékes lelet? https://szolnokiregeszet.blog.hu/2016/11/13/regeszeti_gyik_629
Vicze M.: Százhalombatta-Földvár néhány bronzkori háztartásáról – Some aspects of households at the Bronze Age tell of Százhalombatta-Földvár. Ősrégészeti Levelek 13 (2013) 178–189.
