Megtartó közösség a bronzkorban: sírok és temetők
Az idei Régészet Napja programsorozat témája a megtartó közösség. A Magyar Régész Szövetség felhívásából idézve:
„A legalapvetőbb közösség a család, ahol a vérségi kapcsolatok ma már a legújabb bioarchaeológiai, genetikai vizsgálatok segítségével feltérképezhetőek, a háztartások régészete révén pedig a családok gazdasági, társadalmi élete, szerepe is megismerhető. Az őskori kultúrák közösségeinek temetkezési szokásai, eszközkészítési hagyományai, díszítő motívumkincse, építészeti megoldásai vagy éppen rituális szokásai mind az ember közösséghez tartozásának igényét és megvalósulását tükrözik. A régmúlt települések, városok és falvak nem csupán földművesek, iparosok és kereskedők települései voltak, hanem egyben társadalmi közösségek is. A földrajzi közelség, az egy helyen élés és a közös, lokális múlt tudása is közösséggé formál, de a különböző társadalmi csoportok is megélték összetartozásukat, mely a hasonló életmódban, tárgyi és építészeti kultúrában érhető tetten a régészet eszközeivel.”
Előző bejegyzésünkben a bronzkori települések és közösségek kapcsolatáról írtunk. Az egymás mellé, vagy közös sírba temetett egyének esetében is gyakran felmerül a kérdés, hogy lehettek-e egy család tagjai. Ez a kutatócsoportunk által feldolgozásra kiválasztott különleges, többes temetkezések értelmezésénél is fontos szempont. Miért kerültek együtt eltemetésre a szokatlan módon települési gödörbe helyezett elhunytak, voltak-e köztük rokoni kötelékek és betegség vagy idegen támadás áldozatai-e. Szerencsére az archeogenetikai eredményeknek köszönhetően a vérségi kapcsolatok bizonyíthatók. A Balatonkeresztúron feltárt, a kora és középső bronzkorban is lakott településén egy gödörben nyolc ember, közöttük gyerekek egymásra helyezett testének maradványai kerültek elő (Fábián 2007; Köhler 2007). A genetikai vizsgálattal egy testvérpárt, egy apa-fia párost és egy valószínűsíthetően féltestvér párost lehetett kimutatni a Kr. e. 18-17. században örök nyugalomra helyezett egyének között. Erőszakra utaló sérülést nem észleltünk, így a gondosan – nem bedobálva – a gödörbe helyezett, egymással vérségi kapcsolatban álló férfiak, fiú- és leánygyermekek halála valószínűleg (jelenlegi adataink szerint egyelőre nem kimutatható) betegséggel hozható összefüggésbe. Minden bizonnyal saját közösségük rendezte meg eltemetésüket (részletesen: Gerber et al. preprint).
Balatonkeresztúr-Réti-dűlő, gödör temetkezés nyolc ember maradványaival (fotó: Fábián Szilvia)
A megtartó közösségre utalnak azok az esetek is, amikor az embertani vizsgálatok alapján testi fogyatékos, például csípőficamos vagy bénult egyének maradványait lehet azonosítani. Érd-Hosszúföldek középső bronzkori településén a számos gödörtemetkezés (Pap et al. 2008; Szeverényi et al. 2020) egyikéből egy 35-40 éves férfi csontváza került elő. A csontok embertani vizsgálata során észrevették, hogy az alsó végtagok rendellenesen vékonyak voltak. Valószínűleg gyermekkori paralízises fertőzés, esetleg valamilyen, jóval a halál bekövetkezte előtt a gerincet ért trauma okozta bénulás következtében sorvadtak el a férfi alsó végtagjai (László et al. 2010, 11. ábra). A felnőttkort megért egyén maradványai alapján arra következtethetünk, hogy a bronzkori társadalom nem volt kirekesztő a sérültekkel szemben (Kiss et al. 2020).
Érd-Hosszúföldek 1106. objektum: férfi erősen zsugorított helyzetben eltemetett csontváza, a fejnél kis bögrével; a férfi jobb combcsontja alulfejlett (atrofiás) összehasonlítva egy másik férfi normál méretű és vastagságú combcsontjával (rajz és fotó: Tóth Gusztáv; László et al. 2010, 11. ábra)
Fontos közösség a régészek nagy családja is: számos alkalommal tapasztalhatjuk meg a hazai és nemzetközi régészeti találkozók, szakmai konferenciák jó hangulatát. E sorok írójának abban a szerencsében van része, hogy egy ennél szűkebb közösségnek, Bóna István egykori tanítványai körének is tagja lehet. A többnyire a bronzkorral foglalkozó tanítványok minden évben találkoznak Bóna tanár úr születésnapjának közeledtével, lehetőség szerint a Farkasréti temetőben leróva tiszteletüket professzoruk előtt. E temetői találkozás rendszerint – a hely szelleméhez nem illően – vidám alkalom, de mi évről-évre megbeszéljük, ahogy idén is, hogy ez így van jól.
Bóna István sírja néhány tanítványa gyűrűjében 2022 tavaszán (fotó: Kulcsár Gabriella)
Kiss Viktória
Irodalom
Fábián, Sz.: Őskori tömegsír Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyről / A Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr-Réti-dűlő. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 79–88.
Gerber, D., Szeifert, B., Székely, O., Egyed, B., Gyuris, B., Giblin, J.I., Horváth, A., Palcsu, L., Köhler, K., Kulcsár, G., Kustár, Á., Szeverényi, V., Fábián, Sz., Mende, B.G., Bondár, M., Ari, E., Kiss, V., Szécsényi-Nagy, A.: Interdisciplinary analyses of Bronze Age communities from Western Hungary reveal complex population histories. BioRxiv preprint 2022. https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2022.02.03.478968v1
Kiss V., Czene A., Csányi M., Dani J., Fábián Sz., P. Fischl K., Gerber D., Giblin, J. I., Hajdu T., Köhler K., Melis E., Mende B. G., Patay R., Szabó G., Szécsényi-Nagy A., Szeverényi V., Kulcsár G.: Módszerek és lehetőségek a bronzkori közösségek kutatásában: A Lendület Mobilitás Kutatócsoport biorégészeti elemzési eredményei (2015-2020) – Methods and Opportunities in the Research of Bronze Age Communities – The Outcomes of the Bioarchaeological Research Programme of the Momentum Mobility Research Group (2015–2020). Magyar Régészet – Hungarian Archaeology 10 (2021) 3, 30-42.
Köhler, K.: Őskori tömegsír embertani leletei Balatonkeresztúrról /The Physical Anthropological Analysis of the Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 87–96.
László O., Ősz B., Paja L.: Az embertani leletek értelmezése a régészet és antropológia segítségével. In: Pető Á, Kreiter A. (szerk.): Mikroszkóppal a régészet szolgálatában. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában végzett természet- és környezettudományos vizsgálatok bemutatása. Budapest 2010, 78–87.
Pap Á., Bernert Zs., Évinger S., Tóth G., Gyenis Gy.: Érd-Hosszúföldek középső bronzkori lelőhely embertani anyaga. Anthropológiai Közlemények 49 (2008) 21–34.
Szeverényi, V., Hajdu, T., Marcsik, A., Kiss, V. (2020). Sacrifice, warfare, or burial? Middle Bronze Age “mass graves” from Érd and Makó, Hungary (2020). In: Meller, H., Risch, R., Alt, K.W., Bertemes, F., Micó, R. (eds): Rituelle Gewalt – Rituale der Gewalt. 12. Mitteldeutscher Archäologentag vom 10. bis 12. Oktober 2019 in Halle (Saale) / Ritual Violence – Rituals of Violence. 12th Archaeological Conference of Central Germany, October 10–12, 2019 in Halle (Saale). Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 22. Halle (Saale), 345–361.
