Megtestesült bronzkor 3.2. Jelena viselete
Előző bejegyzésünkben szó esett a Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyen az M7-es autópálya építését megelőző régészeti feltárások során 2003–2004-ben előkerült kora bronzkori temetkezésekről (Honti et al. 2007, 26-29; Fábián–Serlegi 2009). Ugyanezen a lelőhelyen egy nyolc egyén maradványait tartalmazó gödör is napvilágot látott, amely a középső bronzkor emlékének bizonyult (Fábián 2007; Köhler 2007; Kiss et al. 2015; Kiss 2019). A genetikai eredmények alapján ma már tudjuk, hogy a tömegsírba két kislány, továbbá kisfiúk és fiatal férfiak testét helyezték. A 11 sírból, egy gödörből, valamint a tömegsírból napvilágot látott összesen húsz kora és középső bronzkori ember maradványainak vizsgálata sok meglepetéssel szolgált, erről még lesz szó a későbbiekben.
Most azt szeretnénk bemutatni, hogyan is képzelhetjük el a Jelenának elnevezett 35-45 éves nő megjelenését: ruha- és hajviseletét, ékszereit. Utóbbi a fej alatt előkerült, fém lemezből hajlított, néhány henger alakú gyöngy volt; ezek egyike a koponya bal oldalán, a halálát követően eltelt évezredek alatt a földben végbement korrozió következtében zöld nyomot hagyott a csonton.
A Jelena feje alatt előkerült réz csőgyöngy darabkái és a fém korrózió által okozott zöld folt a koponyán (fotó: Kiss Viktória, Gerber Dániel)
A töredékesen megmaradt, fémből készült csőgyöngyhöz hasonló apró ékszerek a korszak jellegzetes fej- vagy sapkadíszéhez tartoztak. Ilyenek kerültek elő például Biatorbágy és Solt határában, valamint egy közeli Balaton parti lelőhelyen, Ordacsehi-Csereföldön feltárt temető 400. sírjából, egy 48-57 éves korában elhunyt nő temetkezéséből is (Somogyi 2004, 2007; Mali 2014; Somogyvári 2015). Az Ordacsehiben talált fémcsövecskék vizsgálata során megállapítható volt, hogy ezek nem ónbronzból, hanem rézből készültek, kevés arzén, ezüst és antimon összetevővel (93-95% réz, 1-2% arzén, 1,5-2% ezüst, 3-3,5% antimon, 0,3% ólom; Költő 2004). Az ordacsehi sír esetében (a hasonló korú németországi temetkezések példáit is felhasználva) a gyöngyök lehetséges viseleti módját rekonstrukciós rajz mutatja.
Ordacsehi-Csereföld 400. sír fejdísze eredeti helyzetben és rekonstrukciós rajzon (fotó: Somogyi Krisztina, rekonstrukciós rajz: Peterdi Csaba)
Hasonló, lemezből vagy drótból csavart fémcsövecskéket nyakláncként felfűzve vagy ruhára varrva is viseltek, ahogy a bonyhádi Biogázüzemnél feltárt temető 242. sírjában, egy 30-35 éves nő temetkezésében látható. A bonyhádi temető későbbi (Bonyhád III.) fázisába sorolható 151. sír csőgyöngyeinek vizsgálata azt mutatja, hogy még a középső bronzkor első felében, a Kr. e. 1900 után is rézből készültek a hasonló csőgyöngyök (Szabó 2010; Kovács et al. 2019), annak ellenére, hogy ekkoriban már megjelentek az ónnal ötvözött bronz eszközök és fegyverek (pl. a balatonakali főnöki sírban; Kiss 2020). E gyöngyök előállításához minden bizonnyal alkalmasabb volt a jól alakítható, alacsony arzén, antimon, és ezüsttartalmú, ötvözetlen réz nyersanyag, amelyet a fémelemzések alapján a mai szlovákiai Szepes-Gömöri érchegységből bányászhattak (Kovács et al. 2019). A balatonkeresztúri apró ékszer feltételezhetően szintén ilyen rézből készülhetett.
Bonyhád-Biogázüzem 242. sír, női temetkezés rézékszerekkel (Hajdu et al. 2016)
A középső bronzkor második felében azonban már ónbronzból készültek a hasonló ruhadíszek. Ebben az időben egyre kevésbé kerültek a sírokba, inkább a tolnanémedi kincskörbe sorolt, zömmel ékszereket tartalmazó kincsleletekből ismerjük őket. A zalaszabari kincs hasonló csőgyöngyeit 6,7%-os óntartalmú bronzból öntötték (Kiss et al. 2013).
A zalaszabari kincs ruhadíszei és eszközei (fotó: Tétényi Csaba)
A korszakból ismert agyagszobrocskák nyomán még pontosabban szemünk elé idézhetjük a nyakláncként vagy a mellkasi részen ruhadíszként, illetve fejdíszként hordott, és hajfonatba font fém ékszerek viseletét (Kiss 2017). A rézből és bronzból készült apró fém tárgyak csak a korabeli sírok 10-20%-ában fordulnak elő, és néhány előkelő temetkezésében aranyból is megtalálhatók (Somogyi 2004; Kiss 2020).
Középső bronzkori szobrocska az Al-Duna vidékéről, bronzékszerek és hímzett ruha ábrázolásával (V. Szabó 2015, III.84)
Jelenát tehát a balatonkeresztúri közösség magasabb társadalmi helyzetű tagjaként tarthatjuk számon, akit minden bizonnyal növényi alapanyagú, lenből vagy kenderből szőtt ruhában helyeztek a sírba. Gyapjúból szőtt textilek ebből az időszakból alig ismertek, ilyen ruhadarabokat feltételezhetően csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Öltözetét az alábbi viseletrekonstrukción láthatónál egyszerűbb, egy-két rézgyöngyből álló fejdísz vagy hajfonatdísz egészíthette ki (Neugebauer 1994; Grömer 2016).
Kora bronzkori viseletrekonstrukció az Iron Age Danube rendezvényén
(Forrás: http://celefindel.blogspot.hu/2017/03/iron-age-danube-model.html)
Kiss Viktória
Irodalom
Fábián, Sz.: Őskori tömegsír Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyről / A Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr-Réti-dűlő. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 79–88.
Fábián, Sz., Serlegi, G.: Settlement and environment in the Late Copper Age along the southern shore of Lake Balaton in Hungary. In: T. Thurston / R. B. Salisbury (eds.), Regional Analyses of Spatial and Social Dynamics. Cambridge 2009, 199–231.
Grömer, K.: The Art of Prehistoric Textile Making. The development of craft traditions and clothing in Central Europe. Wien 2016.
Hajdu, T., György-Toronyi, A., Pap, I., Rosendahl, W. and Szabó, G. (2016) The chronology and meaning of the Transdanubian encrusted pottery decoration. Prähistorische Zeitschrift 91(2), 353–368.
Honti, Sz., Fábián, Sz., Gallina, Zs., Hajdu, Á. D., Hornok, P., Koós, I., Mersdorf, Zs., Molnár, I., Németh, P. G., Polgár, P., Pásztókai-Szeőke, J., Serlegi, G., Siklósi, Zs., Sipos, C. and Somogyi, K.: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004-2005). Előzetes jelentés IV. / Archaeological research on the Somogy county section of the M7 highway and on the Route No. 67. Preliminary report IV. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 26–29.
Kiss V.: Színek, fény, csillogás. Művészet és viselet a középső bronzkorban. In: Dani J., Kolozsi B., Nagy E. Gy., Priskin A.(szerk.): ΜΩΜΟΣ VIII. Őskoros Kutatók VIII. Összejövetelének konferenciakötete – Őskori műveszet – Művészet az őskorban. Debrecen 2017, 251–268.
Kiss V.: Megtestesült bronzkor. In: Ilon G. (szerk.): Régészeti nyomozások 2.0. Budapest 2019, 111–120.
Kiss, V.: The Bronze Age burial from Balatonakali revisited. In: Maran, J., Băjenaru, R., Ailincăi, S.-C., Popescu, A.-D., Hansen, S. (eds.): Objects, Ideas and Travelers. Contacts between the Balkans, the Aegean and Western Anatolia during the Bronze and Early Iron Age, Volume to the Memory of Alexandru Vulpe. Proceedings of the Conference in Tulcea, 10–13 November 2017. UPA 350, Bonn 2020, 529–544.
Kiss V., Barkóczy P., Vízer Zs.: A zalaszabari bronzkincs archeometallurgiai vizsgálatának előzetes eredményei. Gesta 12 (2013) 72-82.
Kiss, V., Fábián, Sz., Hajdu, T., Köhler, K., Kulcsár, G., Major, I. and Szabó, G.: Contributions to the relative and absolute chronology of the Early and Middle Bronze Age in western Hungary based on the radiocarbon dating of human bone. In R. E. Németh and B. Rezi (eds.) Bronze Age Chronology in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş, 2-4 October 2014. Bibliotheca Musei Marisiensis, Seria Archaeologica 8, 23–36. Târgu Mureş, Mega 2015.
Kovács R. L., Gyöngyösi Sz., Barkóczy P., Juhász L., Szabó G., Kiss V.: Technológiai megfigyelések kora és középső bronzkori fém tárgyakról (Technological observations of Early and Middle Bronze Age metal objects). In: Vicze, M., Kovács, G. (szerk.): MOMOSZ X, Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete, Őskori technikák, őskori technológiák.. Százhalombatta 2019, 187–197.
Köhler, K.: Őskori tömegsír embertani leletei Balatonkeresztúrról / The Physical Anthropological Analysis of the Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr. Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A (2007) 87–96.
Költő 2004 Megjegyzések az Ordacsehi-Csereföld lelőhely fémvizsgálati eredményeihet / Beiträge zur Ergebnissen der Metallanalyse aus dem Fundort Ordacsehi-Csereföld. In: Ilon, G. (szerk.): MΩΜΟΣ III. Az Őskoros Kutatók III. Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Szombathely 2004, 391–392.
Mali 2014; Biatorbágy–Szarvasugrás középső bronzkori temetője. In: Rajna A. (szerk.): Múltunk a föld alatt: Újabb régészeti kutatások Pest megyében / Our Past under the Earth: Recent Archaeologcal Investigations in Pest County. Szentendre 2014, 23-49.
Neugebauer, J.-W.: Die Bronzezeit in Ostösterreich. Sankt Pölten/Wien 1994.
Somogyi, K.: A kisapostagi kultúra birituális temetője Ordacsehi-Csereföldön / Die birituelle Gräberfeld der Kisapostag-Kultur in Ordacsehi-Csereföld (Fundort M7 S 27) (Südwestungarn). In: Ilon, G. (szerk.): MΩΜΟΣ III. Az Őskoros Kutatók III. Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Szombathely 2004, 349–381.
Somogyi K.: Fejdíszes női sír a kora bronzkorból. In: Belényesy K., Honti Sz., Kiss V. (szerk.): Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között / Excavations on the M7 Motorway in County Somogy between Zamárdi and Ordacsehi. Kaposvár–Budapest 2007, 209–208.
Somogyvári Á.: Kalandozások Solt őskori lelőhelyei körül. Solti aranykulcsos füzetek 4. Kecskemét 2015.
Szabó G.: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében / Ausgestaltung der Kultur und innere Zeitordnung des Volkes der inkrustierten Gefässe vom Transdanubien–im Spiegel des in Bonyhád freigelegten Friedhofteiles). Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 32 (2010) 101–128.
