Négyezer éves hamvasztott csontokból rajzolódik ki egy előkelő nő és iker magzatainak tragikus sorsa

Kutatócsoportunk olasz-magyar együttműködésben végzett elemzései a rangos PLOS One folyóiratban megjelent új tanulmányban olvashatók. Az MTA Vendégkutatói pályázata és a Lendület program segítségével végzett kutatás a Szigetszentmiklós-Ürgehegy lelőhelyen, az egyik legnagyobb magyarországi középső bronzkori temetőben feltárt emberi maradványokat vette górcső alá. A vizsgálatok a Kr. e. 2150 és 1500 között ide temetkező, a vatyai kultúrához köthető közösség társadalmi különbségeiről, valamint az egyének életének és halálának körülményeiről szolgáltak értékes adatokkal. A hazai bronzkori emlékanyagban elsőként kerültek közlésre olyan komplex régészeti, stroncium izotópos és embertani vizsgálatok, amelyek hamvasztásos sírokból származó csontmaradványokon készültek.

Szigetszentmiklós-Ürgehegy, urnasírok a bronzkori temetőben (forrás: Cavazzuti et al. 2021, PLOS One)

 

A vatyai kultúra 525 síros temetőjéből 26 hamvasztásos és 3 csontvázas temetkezésből végeztük el 29 bronzkori egyén biorégészeti elemzését. Eszerint a közösségen belül a nők között nagyobb mobilitás mutatható ki, mint a férfiak esetében. Ez megerősíti az Európa más területein a korszakban kimutatott patrilokális házasodási szokásokat, vagyis azt, hogy a bronzkori csoportok férfi tagjai gyakran távoli területekről választottak feleséget.

Szigetszentmiklós-Ürgehegy, a vizsgált egyének stroncium izotópos elemzéseiből kirajzolódnak a közösségre jellemző mobilitási szokások (forrás: Cavazzuti et al. 2021, PLOS One)

 

A 241. urnasír vizsgálata izgalmas részleteket tárt fel. Az urnából előkerült hamvasztott csontok közül egy 25-35 éves, 7-8 hónapos iker magzataival eltemetett nő maradványai, valamint magas társadalmi státuszt jelző ékszerek kerültek elő.

Szigetszentmiklós-Ürgehegy bronzkori temető 241. urnasírjában előkerült hamvasztott csontok: egy 25-35 éves nő és 7-8 hónapos iker magzatainak maradványai (Forrás: Cavazzuti et al. 2021, PlosOne)

 

Az arany hajkarikához (ún. Noppenring) hasonlókat a Kárpát-medencéből és Közép-Európa nyugatabbi részéből ismerünk. A hajkarika és a korabeli társadalom vezetőinek sírjaiból és kincsleletekből ismert nyakperec egyértelműen jelzi, hogy az iker magzataival várandós nő az elit tagja volt.

Szigetszentmiklós-Ürgehegy 241. sír mellékletei: bronz nyakperec, arany hajkarika, és a ruha vagy a halotti lepel összefogását szolgáló csontból készült tűk (Forrás: Cavazzuti et al. 2021, PlosOne)

 

Az elhunyt nő koponyája sziklacsonti részéből és a fogaiból, valamint a magzatok csontjaiból vett stroncium izotópos minták vizsgálata kimutatta, hogy a nő 8-13 éves korában érkezhetett Szigetszentmiklós térségébe, feltételezhetően a mai Csehország területéről. Serdülő korában beházasodott a helyi közösségbe, és iker magzataival itt lelte halálát. Kutatásunk bizonyítja, hogy a bronzkori csontok és hamvak elemzése – a csontvázakhoz hasonlóan – fényt deríthet a korabeli emberek életének számos érdekes részletére.

Sírokból előkerült nyakperecek elterjedése (Forrás: Cavazzuti et al. 2021, PlosOne)

 

A kutatás nemzetközi együttműködéssel valósult meg, amelyben Claudio Cavazzuti (Department of History and Cultures, University of Bologna; University of Durham), Vicze Magdolna (Magyar Nemzeti Múzeum), Hajdu Tamás (ELTE Embertani Tanszék; Magyar Természettudományi Múzeum), Federico Lugli (Department of Cultural Heritage, University of Bologna; Department of Chemical and Geological Sciences, University of Modena and Reggio Emilia), Alessandra Sperdutti (Museo delle Civiltà, Rome; University of Napoli “L’Orientale”), Horváth Anikó, Major István, Molnár Mihály és Palcsu László (ICER Centre, Institute for Nuclear Research, Atomki, Debrecen), továbbá Kiss Viktória (ELKH BTK Régészeti Intézet) vettek részt. A tanulmány az MTA Vendégkutatói pályázata, az MTA Lendület Programja által támogatott Lendület Mobilitás Kutatócsoport (kutatócsoport-vezető: Kiss Viktória), az NKFIH FK128013 pályázata (kutatócsoport-vezető: Hajdu Tamás), és az Atomki ICER projektje (az Európai Unió, Európai Regionális Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya által támogatott GINOP-2.3.2-15-2016-00009 pályázat) támogatásával jött létre.

A részletes eredmények az alábbi tanulmányban olvashatók:

Cavazzuti C, Hajdu T, Lugli F, Sperduti A, Vicze M, Horváth A, Major I, Molnár M, Palcsu L, and Kiss V (2021) Human mobility in a Bronze Age Vatya ‘urnfield’ and the life history of a high-status woman. PLoS ONE 16(7): e0254360. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0254360

Kiss Viktória



Vissza