Új tanulmányok a bronzkori közösségek életmódjáról és temetkezési szokásairól 1.
A Journal of World Prehistory folyóiratban megjelent cikkben magyar, olasz és ausztriai kutatóintézetek munkatársai a több száz vagy ezres nagyságrendű hamvasztásos temetkezésből álló, úgynevezett „urnamezők” kialakulásának és elterjedésének kérdéskörét járják körül. A magyar kutatók munkáját a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja koordinálta.
A kutatás fókuszában az a kérdés állt, hogyan és mikor jelentek meg azok az urnatemetők, amelyek a bronzkor közepén, a Kr. e. 1500-as éveket követően egész Európában elterjedtek, és sok területen kizárólagossá váltak. Milyen mértékben játszott szerepet a hamvasztásos temetkezések terjedésében a kulturális hatás és esetleg kisebb-nagyobb közösségek mozgása, vándorlása? A tanulmány elkészítésében résztvevő kutatók egy Marie Skłodowska-Curie pályázat kapcsán kezdtek szorosabban együttműködni. Ennek keretében Claudio Cavazzuti a Durhami Egyetemen megvalósított kétéves (2016-2018), EX-Space. Exploring Social Permeability in Ancient Communities of Europe című projektjéhez kapcsolódva az Osztrák Tudományos Akadémia OREA Intézetében és az MTA BTK Régészeti Intézetében is sor került műhelykonferenciákra. Ezt követően 2019. októberétől az MTA Vendégkutatói pályázata nyújtott lehetőséget a közös kutatások folytatására. Az együttműködés eredményei több cikkben láttak napvilágot (Cardarelli et al. 2020; Cavazzuti et al. 2021).
Magyar-olasz-osztrák kutatók részvételével megrendezett workshop a BTK Régészeti Intézetében (Fotó: Ludwig Streinz)
Az idén megjelent tanulmány (Cavazzuti et al. 2022) szerint a Kárpát-medence középső területein a kora bronzkorban találkozunk először a hamvasztásos temetkezések nagyobb arányú megjelenésével, kezdetben még többféle rítus-változat alkalmazásával. Ismertek helyben hamvasztott temetkezések, melyeknél az elhunytat a sírgödörben megépített máglyán égették el; más esetekben a máglyáról összegyűjtött hamvakat edényben/urnában vagy a sírgödörbe szórva, edényekkel körbe véve helyezték a sírba.
Helyben hamvasztott temetkezés és hasonlóan elhelyezett elhunyt csontvázas sírja Bonyhád középső bronzkori temetőjéből (Szabó–Hajdu 2010, fig. 3a–b)
A nagyszámú urnasírt tartalmazó urnatemetők Kr. e. 2000-től figyelhetők meg. A mai Kelet-Ausztriától Magyarországon és az Észak-Balkánon át a Pó-vidékig terjedő térségben vizsgált bronzkori közösségeknél eltérő módon és intenzitással jelent meg az új szokás, melynek magyarázata az itt élt korabeli csoportok között fennálló kereskedelmi, földrajzi, és esetleg ennél szorosabb, rokoni kapcsolatokban is kereshető.
A középső bronzkori Vatya-kultúra urnasírja Dunaújvárosból (Vicze 1992)
Urnasírok a Casinalbo-i (Olaszország) bronzkori temetőből (Cavazzuti et al. 2022)
A régészeti és embertani kutatásban magyar részről Kiss Viktória, Köhler Kitti, Kulcsár Gabriella és Melis Eszter (BTK, Régészeti Intézet), Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék), Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum), és Szeverényi Vajk (Déri Múzeum) vettek részt.
Irodalom
Cardarelli, A., Cavazzuti, C., Fritzl, M., Gavranović, M., Hajdu, T., Kiss, V., Köhler, K., Kulcsár, G., Melis, E., Rebay-Salisbury, K., Szabó, G., & Szeverényi, V. (2020). The connections between the plains of the Po and the Danube during the Bronze Age seen through the spread of the ‘urnfield model.’ Rivista di Scienze Preistoriche 70 (2020) 231–243.
Cavazzuti C, Hajdu T, Lugli F, Sperduti A, Vicze M, Horváth A, Major I, Molnár M, Palcsu L, and Kiss V (2021) Human mobility in a Bronze Age Vatya ‘urnfield’ and the life history of a high-status woman. PLoS ONE 16(7): e0254360. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0254360
Cavazzuti, C., Arena, A., Cardarelli, A., Fritzl, M., Gavranović, M., Hajdu, T., Kiss, V., Köhler, K., Kulcsár, G., Melis, E., Rebay‑Salisbury, K., Szabó, G., Szeverényi, V.: The First ‘Urnfields’ in the Plains of the Danube and the Po. Journal of World Prehistory 35 (2022) 45–86. https://link.springer.com/content/pdf/10.1007/s10963-022-09164-0.pdf
Szabó, G.–Hajdu, T.: A mészbetétes edények díszítésének szimbolikája a bonyhádi vegyes rítusú bronzkori temető embertani leleleteinek feldolgozása tükrében (Symbolism of the ornaments of encrusted pottery in the light of anthropological finds from the Bronze Age mixed-rite cemetery at Bonyhád). Anthropologiai Közlemények, 52, 85–108.
Vicze M. Die Bestattungen der Vatya-kultur. In: Meier-Arend W (ed.): Bronzezeit in Ungarn Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 92–95.
