Megtestesült bronzkor 2.1. Gyermekek a bronzkorban
Előző bejegyzéseinkben több részben tárgyaltuk mindazt, amit egy kiemelkedő társadalmi státuszú férfiről tudományos adatok segítségével megállapíthattunk. Mielőtt rátérnénk a következő egyéni történet, egy bronzkori gyermek életének és halálának bemutatására, érdemes áttekintenünk, hogy mit tudhatunk a 3000-4000 évvel ezelőtt élt gyermekekről.
A gyermekkor régészeti kutatása
Megszokhattunk, hogy ahogyan a történetírás, úgy a régészeti kutatás is a legutóbbi évekig a közösségek felnőtt tagjait helyezte fókuszába. Csupán az utóbbi néhány évtizedben került előtérbe a gyermekek kutatása a különböző történeti korokban – részben a gyermekkor a múltban tanulmányozására létrejött társaság (The Society for the Study of Childhood in the Past) tevékenységének köszönhetően. A régészeti kutatás során az egyik elsődleges forrást a sajnálatos módon gyermekkorukban elhunytak temetkezései jelentik. Időnként a sírokban és telepeken előkerült, apró gyermekkézbe illő tárgyak is vallanak az egykori gyermekekről. A bronzkori gyermekjátékokról a közelmúltban a Damjanich János Múzeum honlapján jelent meg szemléletes összefoglalás (Tárnoki 2017).
Miniatűr ivókürtök gyermeksírban Bonyhádon (75. sír, Szabó 2012)
Hogy az edények kicsinyített másai, állatszobrocskák és agyag kocsimodellek minden esetben játékszerként szolgáltak-e, vagy rituális funkciót töltöttek-e be, több ezer év távlatából sajnos gyakran nem megállapítható. A játékok egy jelentős, szerves anyagból készült része a Kárpát-medencei talajviszonyok közt pedig nem maradhatott meg. A gyermekek azonban nemcsak használói, hanem készítői is lehettek a fennmaradt tárgyaknak. Alapos makroszkópos és mikroszkópos megfigyelésekkel az egykor élt gyermekek “keze nyomát” leggyakrabban agyagleleteken lehet azonosítani. Kis méretű, egyszerű formájú, egyenetlenül kidolgozott kerámiaedények esetében valószínű, hogy gyermekek első “fazekas” próbálkozásairól van szó, amely az évek során egyre inkább fejlődött és összetettebb, bonyolultabb díszítésű edények megalkotására lettek képesek (Fülöp 2016; Gucsi–Szabó 2018).
Az edénykészítési képességek fejlődésének rekonstrukciója (Fülöp 2016, 5. kép)
Késő bronzkori agyag emberszobrocskákon (“idolokon”) pedig idősebb, 10–18 év körüli fiatalok ujjlenyomatait lehetett megfigyelni a mikroszkópos vizsgálatok eredményeképpen (Király–Koós 2013).
Féltő gondoskodás és erőszak nyomai?
Az apró, ún. miniatűr edények egyes fajtái azonban nemcsak játékként voltak használhatók, hanem a gyermekek táplálásra is. Magyarországon, a dunántúli középső bronzkorban szinte kizárólag gyermeksírokban előkerülő, gazdagon díszített kis ivókürtök a kisgyermekek táplálásának kellékei lehettek (Hajdu et al. 2016). Egyértelműen a modern cumisüveg funkcióját tölthették be a késő bronzkortól (Kr.e. 1200–800) megjelenő kiöntőcsöves edénykék, ún. “szoptatóedények”. A tavalyi év egyik régészeti szenzációja volt, hogy ezeknek a mintegy 3000 éves, Ausztria területéről származó edényeknek a belsejében lipid elemzés segítségével az állati tejtermékekre jellemző zsírsavakat lehetett kimutatni (Dunne et al. 2019). Azaz a gyermeksírokban talált szoptatóedények valóban a totyogók juh vagy kecsketejjel való kiegészítő táplálására szolgáltak, és az anyatejtől való elválasztásukat segítették 2-3 éves korukra.
Ausztriai késő bronzkori és kora vaskori “szoptató edények” és használatuk bemutatása egy másolat segítségével (Dunne et al. 2019, Extended Data Fig. 1, Fig. 2)
Az elhunyt gyermekekről gyakran nemcsak fizikai szempontból igyekezett gondoskodni a család, hanem maradványaikat valószínűleg az ártó szellemektől is óvták egyes tárgyakkal. Bár a bajelhárító amuletteknek az azonosítása az őskori temetkezésekben sokszor kérdéses, a néprajzi és történeti párhuzamok alapján az átfúrt állatfogaknak ilyen apotropaikus funkciót lehet tulajdonítani. Az állatok fogai az állat teljes valóját és főbb jellemzőit megjeleníthették, az állat egyes tulajdonságai szimbolikus védelmet jelenthettek a fogból készült ékszer viselője számára (Choyke 2010). A Dunántúl kora és középső bronzkorában az állatfogból készült viseleti elemek nem oly gyakoriak, azonban sok esetben gyermeksírokban kerülnek elő elsősorban vaddisznó, kutyafélék és szarvas fogaiból készült ékszerek (Tugya 2010).
Vaddisznó fogakból készült nyaklánc rekonstrukciója Ménfőcsanakról (rekonstrukció: Nagy Gábor, fotó: Takács Tibor; Melis 2013)
Ugyanakkor a bronzkorban élt gyermekek megmaradt csontjain is előfordulnak olyan ütések, vágások nyomai, amely sérülések haláluk előtt érték őket. Az érdi középső bronzkori telepen előkerült emberi maradványok közt például két gyermek koponyáján találtak nem begyógyult ütésnyomokat (Szeverényi–Kiss 2018; a többes temetkezésekről későbbi bejegyzéseinkben még lesz szó).
Meddig tarthatott a gyermekkor?
Biológiai szempontból egyszerűbb a válasz, az antropológiai meghatározás nehézségeitől eltekintve, a 20 év alattinak meghatározható egyéneket tarthatjuk gyermekeknek. Társadalmi szempontból összetettebb a kérdés: a komplex paleopatológiai vizsgálatoknak köszönhetően már 14-15 éves korukban gyermeket váró lányok temetkezéseit is ismerjük a bronzkorból (Rebay-Salisbury et al. 2018).
Az ausztriai Hallstattban feltárt, bronzkori sóbányákban pedig a kisméretű bőrsapkák és csákányok alapján 8 éves kortól dolgozhattak, míg a kosárfonásban és kerámiaedény készítésben még kisebb kortól részt vehettek a gyermekek, ahogy fentebb is láthattuk (Fülöp 2016; Reschreiter–Kowarik 2019).
Bronzkori életkép a hallstatti sóbányából (Reschreiter–Kowarik 2019, Fig. 2)
A nyugat-magyarországi kora és középső bronzkori csontvázas temetkezések körében a 8-12 év közti gyermekek sírjában már gyakran a felnőtt női és férfi viselet elemei kerültek elő (Melis et al. in print). A viseleti elemek és a munkamegosztásban való részvétel alapján feltételezhető, hogy 12-14 éves kor felett már a közösség teljes jogú tagjainak számíthattak a fiatalok. Kivételes esetekben ugyanakkor egészen kisgyermekek sírjaiban fordulnak elő valószínűleg társadalmi rangot jelző tárgyak: például súlyos bronz nyakperecek vagy fegyverek. Következő bejegyzésünkben egy ilyen előkelőnek mondható kisgyermeket szeretnénk bemutatni.
Melis Eszter
Irodalom
Choyke, A.: The Bone is the Beast: Animal Amulets and Ornaments in Power and Magic. in D. Campana, P. Crabtree, S. D. Defrance, J. Lev-To, A. Choyke (eds), Anthropological Approaches to Zooarchaeology. Complexity, Colonialism, and Animal Transformations. Oxford and Oakville 2010, 197–209.
Dunne, J., Rebay-Salisbury, K., Salisbury, R.B. et al.: Milk of ruminants in ceramic baby bottles from prehistoric child graves. Nature 574 (2019) 246–248.
Fülöp, K.: Különleges késő bronzkori gyermeksír és miniatűr edénykészlete. A special Late Bronze Age child grave and its miniature vessel set. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 25 (2016) 121–131.
Gucsi, L.–Szabó, N.: Examination and possible interpretations of a Middle Bronze Age structured deposition. Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae Ser. 3. No. 6 (2018) 217–285. http://dissarch.elte.hu/index.php/dissarch/article/view/354
Hajdu, T., György-Toronyi, A., Pap, I., Rosendahl, W., Szabó G.: The chronology and meaning of the Transdanubian encrusted pottery decoration. Prähistorische Zeitschrift 91 (2016) 353–368.
Király, Á.–Koós, J.: Gondolatok a késő bronzkori antropomorf agyagplasztikáról (előadás). Őskori művészet – Művészet az őskorban, Őskoros kutatók VIII. összejövetele, Déri Múzeum, Debrecen 2013.10. 16–18.
Melis, E.: Data on Early Bronze Age Apparel on the Basis of a Cremation Grave Excavated at Ménfőcsanak-Széles-földek. Hungarian Archaeology E-Journal, 2013 Autumn.
Melis, E., Hajdu, T., Köhler, K., Kiss, V.: Chapter 7 – Children in the territory of Western Hungary during the Early and Middle Bronze Age: the recognition of developmental stages in the past. In: Rebay-Salisbury, K. – Pany-Kucera, D.(eds): Ages and abilities: the stages of childhood and their social recognition in prehistoric Europe and beyond. SCCiP Monograph Series. Oxbow Books in print.
Rebay-Salisbury, K., Pany-Kucera, D., Spannagl-Steiner, M., Kanz, F., Galeta, P. and Salisbury. R. B.: Motherhood at Early Bronze Age Unterhautzenthal. Archaeologia Austriaca 102 (2018) 71–134.
Reschreiter, H.–Kowarik, K.: Bronze Age Mining in Hallstatt. A New Picture of Everyday Life in the Salt Mines and Beyond. Archaeologia Austriaca 103 (2019) 99–136. https://www.nature.com/articles/d41586-018-06747-w
Szabó, G.: Pannónia kincse. A mészbetétes edények népének bonyhádi temetője. DVD supplementum. Szekszárd 2012.
Szeverényi, V.–Kiss, V.: Material evidence of warfare in Early and Middle Bronze Age Hungary. In: Fernández-Götz, M., Roymans, N. (eds): Conflict Archaeology: Materialities of Collective Violence in Late Prehistoric and Early Historic Europe. (Themes in contemporary archaeology – EAA Monographs Series). London 2018, 37–51.
Tárnoki J.: Mivel játszottak egykor a gyerekek? Régészeti GYIK #21. Szolnoki Régészet 2017. https://szolnokiregeszet.blog.hu/2017/12/12/mivel_jatszottak_egykor_a_gyerekek
Tugya, B.: Középső bronzkori állatcsont leletek Mernyéről / Arcaeozoological finds from the Middle Bronze Age at Mernye. In: Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól / Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of archaeological investigations. szerk. Kvassay Judit. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat /Field Service for Cultural Heritage 2010, 319–321.
