Megtestesült bronzkor 1.2. Hogyan képzelhetjük el a balatonakali főnököt?
Ahogyan előző írásunkból kiderült, a balatonakali főnöki sírt nem régész tárta fel, így nem készülhetett rajz vagy fénykép a csontváz és a mellé helyezett tárgyak pontos elhelyezkedéséről. Annak érdekében, hogy a férfit és temetkezését bemutathassuk, a hasonló leletekről rendelkezésre álló információ alapján elkészítettük a sír lehetséges rekonstrukcióját, és a csontvázból így „testet öltött” idős férfi öltözetéről is igyekeztünk képet alkotni.
A főnöki temetkezés és a tárgyak rekonstrukciója
Az építőmunkások leírása szerint a csontváz nagy kőlapok alatt került elő, ami a magas státuszt jelző bronz fegyverekkel és arany ékszerrel együtt az 55-60 éves férfi megkülönböztetett társadalmi helyzetére utal (Torma 1978). A korszakból kevés, kőlapokkal borított sírt ismerünk: ilyen került elő például Dunaújváros határából; itt és más egykorú temetkezések esetében a férfiakat gyakran bal oldalukra fektetve, felhúzott lábbal, oldalt fekvő, alvó pózhoz hasonló (ún. zsugorított) helyzetben, vagy háton fekvő felsőtesttel, oldalra fordított fejjel és lábbal tették a sírba. Az előkerült leletek helyzete és a sírt megtaláló építőmunkások elmondása alapján hasonló helyzetben fekhetett a balatonakali sírban nyugvó férfit is (Kulcsár–Kiss 2016). A kőborítást a test fölött és körülötte is elhelyezhették, ahogy a háromdimenziós rekonstrukciós rajzunk mutatja. Barnával jelöltük a csontvázból megmaradt darabokat, zöld színnel a fémtárgyakkal érintkező, bronzpatina nyomokat mutató csontokat.
Dunaújváros 185. sír (Vicze 2011, Pl. 14.3-4), a balatonakali főnöki sír rekonstrukciós rajza (grafika: Réti Zsolt)
A sírból előkerült tárgyak helyzetét a lelőhelyet hitelesítő régész, H. Kelemen Márta jegyezte fel. Leírása szerint az aranykarika a jobb fül tájékán volt, a koponya mellett; egy véső a koponya felett, egy különleges formájú fejsze, egy balta, egy tőr és egy spirálkarperec a csontváz bal oldalánál került elő. A kerámia edények elhelyezkedését nem ismerjük, de a hasonló korú sírok alapján legvalószínűbben a fej és a láb mellé helyezhették őket. A fejsze nyele, vagy a tőr markolata nem maradt meg, hiszen a szerves anyag csak speciális körülmények között (pl. nedves környezetben, vagy fagyos talajban) nem korhad el. Szerencsés esetek, pl. az Alpokban megtalált Ötzi jég által megőrzött 5300 éves eszközei és fegyverei, és a balatonakali sír korából ismert famaradványok, továbbá fémnyelű alabárdok és tömörmarkolatú tőrök alapján azonban elképzelhetjük e tárgyak eredeti, nyéllel ellátott formáját.
A balatonakali tőr pengéje (fotó: Hámori Péter) és tömörmarkolatú tőr Szentgálról (Ilon 2015, 50. ábra nyomán)
Az említett fémborításos és megőrződött fanyelű tárgyak révén tudjuk, hogy a hasonló baltákat és alabárdokat általában 60 cm és 1 m közötti hosszúságú nyéllel látták el (Rassmann–Schocknecht 1997; Needham 2015, Fig. 18); ennek megfelelően ábrázoltuk a sír rekonstrukciós rajzán.
A balatonakali sírban talált bronz fejszéhez hasonló, fémnyelű fejsze és alabárdok a melzi II. kincsből (Rassmann–Schoknecht 1997, Abb. 1); a balatonakali főnök kisebb baltáját Ötzi fanyelű baltájához (© South Tyrol Museum of Archaeology) hasonlóan nyelezhették fel
A főnök viseletének rekonstrukciója
A közép-európai őskor időszakából kevés textilmaradványt ismerünk, hiszen ahogy említettük, a szerves anyagok, így a növényi (pl. len, kender) és állati (gyapjú) alapanyagokból készült szövetek csak különleges körülmények között őrződnek meg, például víz, jég, vagy savas környezet által konzerválva, és esetleg fémtárgyakhoz korrodálva. Ritkák az olyan egykorú ábrázolások is, amelyekből a korabeli ruhaviseletre következtethetünk: ide sorolhatók a skandináv sziklavésetek és a Mediterrán térség falfestményei, vagy korabeli tárgyakon (pl. kerámia edények, fémtárgyak) ábrázolt jelenetek. Még ritkábbak a nagyjából teljes ruhadarabok, mint például a Kr. e. 1300 táján eltemetett dániai bronzkori előkelők sírjaiban a tölgyfakoporsó savas közegének köszönhetően megmaradt női top és zsinórszoknya, vagy a férfiak gyapjúköpenyei és kucsmái (Bergerbrant 2007).
A mükénéi aknasírokból előkerült tőr pengéjén látható vadászati jeleneten láthatjuk a görög harcosok viseletét (Berger et al. 2013, Fig. 8)
A Kárpát-medencében élő bronzkori közösségek ruha- és ékszer-viseletéről kis antropomorf szobrocskák alapján alkothatunk képet (Kiss 2017).
Középső bronzkori szobrocska az Al-Duna vidékéről, bronzékszerek és hímzett ruha ábrázolásával (V. Szabó 2015, III.84)
Növényi anyagokból készült textilekre utalnak a korszakból a Kr. e. 2000–1500 között lakott kelet-magyarországi, többrétegű településeken a kerámia edények felületén látható, a mai kosárfonáshoz hasonló módszerrel készült textilek lenyomatai (Pásztókai-Szeőke et al. 2017), vagy a Kelet-Ausztriában hasonló korú temetkezésből bronz tárggyal érintkező, s ennek köszönhetően fennmaradt lenvászon kendő töredéke (Kr. e. 21-20. század; Grömer–Bender Jørgensen 2018). Néhány gyapjúból szőtt textil maradvány is ismert a korszakból, például a csehországi Tursko lelőhelyről (Kr. e. 18-17. század) karperec korróziós rétegében megőrződve (Vykouková et al. 2007). Közép-Magyarország többrétegű településein az állatcsont anyagban előkerült időskorú, feltehetően nem húsuk, hanem gyapjuk miatt tartott juhokra utaló csontok is jelzik az állati eredetű textilek fontosságát (Vretemark–Sten 2005). Ez utóbbi gyapjú textilek ritkább leletnek számítanak, vélhetően csak kevesek, elsősorban a korszak előkelői számára voltak elérhetők.
Csíkos lenvászon Franzhausen 110. sírból és gyapjúszövet Tursko-Těšina lelőhelyről (Grömer–Bender Jørgensen 2018, Fig. 2; Vykouková et al. 2007)
Láthattuk, hogy térségünkből csak közvetett adatok utalnak az őskori viseletre, hiszen az éghajlati és talaj adottságok nem tették lehetővé a textilek megmaradását. Az említett, tölgyfakoporsóban eltemetett dániai előkelők sírjaiban azonban rendkívüli épségben őrződtek meg gyapjúból szőtt és bőrből készített bronzkori ruhadarabok. A Trindhøjnál feltárt férfi sírokban például a testen körbetekert gyapjúszövetből kialakított rövid ruha, gyapjú kucsma és köpeny, lábszárvédő és bőr bocskor volt (Bergerbrant 2007, Fig. 36).
Tölgyfakoporsós bronzkori férfi sír ruhákkal és fegyvermellékletekkel a dániai Trindhøjból (Iversen 2017, Fig. 3)
Hasonló lábszárvédő került elő a rézkori Ötzi mellett is. A mainak megfelelő nadrágra eddig csak jóval későbbről, a bronzkor és vaskor határára tehető időszakból ismerünk bizonyítékot. Így a balatonakali főnököt nem nadrágban, hanem a dániaihoz hasonló ruhában, és a rézkorból és bronzkorból ismert lábszárvédővel ábrázoltuk. A textileket minden bizonnyal bőrből és szőrméből készült ruhadarabokkal is kiegészíthették. Utóbbira példaként említhetjük Ötzi prémes medvebőrből készített sapkáját, valamint a szintén medveprémmel díszített köpeny maradványait, amely a Kr. e. 1730-1600 között Skóciában, Whitehorse Hillnél eltemetett nő sírjából látott napvilágot (Jones 2017).
A skandináv bronzkori tölgyfakoporsós sírok leletei alapján készült férfi, és a Whitehorse Hillnél feltárt sír leleteiből ismert női viselet rekonstrukciója (National Museums Scotland)
Rekonstrukciós rajzunkon a főnök lenből-kenderből szőtt ruháját, lábszárvédőjét és bőr bocskorát a korszakban ritkaságnak számító, a magas státuszt jelző anyagú gyapjúkucsma és prémes köpeny/bunda egészíti ki.
A balatonakali főnök viseletének lehetséges rekonstrukciója (Ringeisen Dávid rajza)
Kiss Viktória
Köszönetnyilvánítás
Az őskori textilmaradványok értelmezésében köszönettel tartozunk Pásztókai-Szeőke Juditnak.
A balatonakali sír előkerülési körülményeinek rekonstrukciója megtekinthető a Bronzkori rejtélyek című filmünkben is (készítette: Real Pictures Production).
Érdeklődő olvasóinknak ajánljuk még az angliai Whitehorse Hillnél előkerült maradványok kutatásáról szóló, Mystery of the Moor című BBC filmet.
Irodalom:
Berger, D., Hunger, K., Bolliger-Schreyer, S., Grolimund, D.: New insights into Early Bronze Age damascene technique north of the Alps. The Antiquaries Journal 93 (2013) 1–29.
Bergerbrant, S.: Bronze Age Identities: Costume, Conflict and Contact in Northern Europe 1600-1300 BC. Stockholm Studies in Archaeology 43. Stockholm 2007.
Grömer, K.–Bender Jørgensen, L.: Visuality – Movement – Performance. The costume of a rich woman from Franzhausen in Austria, c. 2000 BC. In: Garcia Sanchez, M., Gleba, M. (eds.): Vetus Textrinum. Textiles in the Ancient World. Studies in honour of Carmen Alfaro Giner. Barcelona 2018, 211–224.
Ilon, G.: Veszprém megye bronz- és kora vaskora. LDM Online 2 (2018) 1–46.
Iversen, R.: Big-Men and Small Chiefs: The Creation of Bronze Age Societies. Open Archaeology 3 (2017) 361–375.
Jones, M.: Preserved in the Peat: An Extraordinary Bronze Age Burial on Whitehorse Hill, Dartmoor, and its Wider Context. Oxford 2017.
Kiss V.: Színek, fény, csillogás. Művészet és viselet a középső bronzkorban. In: Dani J., Kolozsi B., Nagy E. Gy., Priskin A.(szerk.): ΜΩΜΟΣ VIII. Őskoros Kutatók VIII. Összejövetelének konferenciakötete – Őskori műveszet – Művészet az őskorban. Debrecen 2017, 251–268.
Kulcsár G., Kiss V.: Újra a balatonakali bronzkori sírról – The Bronze Age burial from Balatonakali – revisited. Tisicum 25 (2016) 75–82.
Kiss, V.: The Bronze Age burial from Balatonakali revisited. In: Maran, J., Sorin-Christian, A., Bajenaru, R., Hansen, S. (eds.): Objects, Ideas and Travelers. Contacts between the Balkans, the Aegean and Western Anatolia during the Bronze Age and Early Iron Age. Conference to the Memory of Alexandru Vulpe. 10th-13th November 2017, Tulcea, Romania. Tulcea 2020, 553–568.
Needham, S.: A Hafted Halberd Excavated at Trecastell, Powys: from Undercurrent to Uptake. The Emergence and Contextualisation of Halberds in Wales and North-west Europe. Proceedings of the Prehistoric Society 81 (2015) 1–41.
Pásztókai-Szeőke J., Szathmári I., Kiss V., Kulcsár G.: Sző? Fon? Bronzkori textiltechnológia a Füzesabony-öregdombi tellen előkerült lenyomatok és eszközök alapján. In: Vicze M, T. Németh G, Kovács G. (szerk.): MΩMOΣ X. Őskori technikák, őskori technológiák.Őskoros Kutatók X. Összejövetele, Százhalombatta, 2017. április 6–8. Absztrakt füzet. Százhalombatta, 2017, 8.
Rassmann, K., Schoknecht, U.: Insignien der Macht – Die Stabdolche aus dem Depot von Melz II. In: Hänsel, B., Hänsel, A. (Hrsg.): Gaben an die Götter. Schätze der Bronzezeit Europas. Ausstellung der Freien Universität Berlin. Bestandskataloge, Band 4. Berlin 1997, 43–47.
Torma István: A balatonakali bronzkori sír – Das bronzezeitliche Grab in Balatonakali. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13 (1978) 15–24.
Vicze, M.: Bronze Age Cemetery at Dunaújváros-Duna-dűlő. Dissertationes Pannonicae IV(1). Budapest 2011.
Vykouková, J., Březinová, H., Fikrle, M. Frána, J., Králík, M., Lutovský, M., Samohýlová, A., Smejtek, L. Náramky z Turska-Těšiny. Několik pohledů na unikátní šperk únětické kultury – Bracelets from Tursko-Těšina: Several perspectives on unique Unětice culture jewellery. Archeologie ve Středních Čechách 11 (2007) 205–225.
Vretemark, M.–Sten, S.: Diet and animal husbandry during the Bronze Age. An analysis of animal bones from Százhalombatta-Földvár. In: Poroszlai, I., Vicze, M. (eds.): Százhalombatta Arcaheological Expedition SAX – Report 2. Field Seasons 2002-2003. Százhalombatta 2005, 157–180.
